Anna doktor ujja morze, írógépén nem volt zsé betû - kinek ne lenne ismerős a sor, az LGT énekelte ezt Adamis Annáról, akinek a nevét gyerekkorunkban nagyon jól ismertük (Presser-Adamis, ugyebár).

Aztán egyszer valahol megjelent egy fotó egy csinos, szőke hölgyről, s nagyjából ez a kép maradt meg bennünk.

Mára Anna doktor írógépét nyilván klaviatúrára cserélte és nem is fűződnek a nevéhez a régiekhez hasonló fontos szövegek, viszont az, hogy hatvanöt éves... nehéz elhinni.

A HVG Online készített vele interjút annak kapcsán, hogy negyven éve jelent meg az első magyar nyelvű magyar beatalbum, melynek szövegeit ő írta, erről nyilatkozik a lapnak .

Sikeresnek bizonyult a mára tervezett bringatúra, kb. 25 kilométert tettünk meg szép nyugodtan és nem csak én élveztem, hanem az egész család: az egy dologra 5-10 percnél tovább nem figyelő Hédi Alíz és Erika is, akit néhány évvel ezelőtt sikerült elvadítanom a bringázástól egy közel száz kilométeres "mélyvízbe dobással", szabi alatt ennyi képzavar talán megbocsátható egy médiás betanított munkásnak.



Ami még fontos, egy kis reklám: van itt egy lelkes bringakölcsönző, úgy hívják hogy Teker Zoli. Arra nem tudtam rájönni, hogy tényleg ez a neve, vagy valami marketingfogás, mindenesetre nagyon kedves, szívélyes és segítőkész volt, s ami a legfontosabb, kitűnő Gepida bringákat tett a seggünk alá, melyekkel öröm volt a ...

A mai nap a családegyesítés jegyében telt, a 22 évest és a háromévest is elvittük a Vidámparkba. Eszembe sem jutott volna ez a hely, ha a nyáron nem indult volna egy nagy kampány, ráadásul egy egész jó ötlettel lendítették fel a mai felnőttek apukáinak, nagypapáinak kedvenc helyét: szabadevés van, azaz befizetsz egy X összeget és kevés kivételtől eltekintve azt használsz, amit akarsz, annyiszor, amennyiszer akarod.

Szóval a nagyon ritkán találkozgató két testvérnek nagyszerű alkalom volt ez a "csapatépítésre", mint ahogy az egész családnak, merthogy Erik elég elfoglalt szakácsember egy menő budai étteremben, kevés szabadideje van vidékre utazgatni.



Hédi Alíz most járt először a fővárosban, a hatás egészen megdöbbentő: a ...

A nagy dolgok általában akkor történnek, amikor szabadságon vagyok - így van most is: megjelent a Google Chrome, amit ebben a pillanatban töltöttem le és nagy valószínűség szerint ma este sokáig fenn leszek, pihenés ide vagy oda.

Most még semmit sem tudok róla mondani, a gyorsasága azonban szemmel látható. Bár most a tényleges kipróbáláshoz további gátat jelent, hogy csak mobilinternetem van - igaz, van 3G ezen a környéken -, az igazi strapa jövő héten következik. Azt már látom azonban, hogy - akárcsak a Gmail-nél - fel kell készülnöm, hogy sok minden másként alakul majd, mint amit a böngészőkről eddig gondolt az ember...

Letöltés itt

Bővebben a Webisztánon

Egy ideig blogszünet, vagy lehet, hogy mégsem: a helyszín az agárdi Pákász Kemping szabadtéri konyhája, szot-üdülő fíling: gyerek a házban szundikál, anya keresztrejtvényt fejt, apa a laptopján dolgozgat, a háttérben Barátok közt, de csak azért mert csak a földi csatornák foghatók.

Szóval megpróbáljuk kipihenni ezt a nyarat, ami szinte végig munkával telt, mert hiába a fesztiválos kiruccanások, ezek mégsem pihenések. Erre van most szükségünk: szolid, unalmas napok, kevés emberrel, lassú programokkal.

Annyira utószezon van már itt, hogy egyedül vagyunk ebben a hatalmas kempingben, talán hétvégére népesül be ismét a part, de addigra mi már nem leszünk itt. Egy-két munkahelyi feladat még utolért, egy-két dolgot én is ...