Két nehéz dolgon is túl sikerült esni a héten, illetve a múlt hét végén: egyrészt megszabadultunk végre az esküvős játéktól, vasárnap este a Csaba Center színpadán pöffeszkedtem én is a díjátadón. Persze nem volt semmiféle botrány, a hét díjazottból öt pár tudott eljönni, ami szerintem jó arány, jópofa, aranyos volt minden, úgy végződött, ahogy eltelnie kellett volna: könnyedén, lazán.

Aztán a mozgalmi munka is aktív volt az elmúlt időszakban: az OKÉ állásfoglalást adott ki erről a csodálatos kerékpárútról, ami itt a blogon is megjelent szóról szóra. Nem lett túl nagy visszhangja, sértődés persze lett: a szakhatósági szakik a keddi átadón a mi kollégáinkat csesztették, holott az OKÉ-t - beleértve engem is - azért illeti jogos kritika, mert nem időben léptünk, átaludtuk az építkezést, nem jól működtek a radarok, hogy itt bizony elég különös mű születik.



Amikorra pedig már nyilvánvalóvá vált a baj, nem akartunk kapkodni és szakemberekkel egyeztettünk minden lépést, ők okosítottak ki bennünket s ennek alapján született meg az állásfoglalás, aminek - mint az olvasható - az a lényege, hogy ha már így alakult, tökéletesítsük, és kövessünk el mindent, hogy a veszélyeztetett csoportok túléljék a városi biciklizést.