Hajnal a Sokoró Fogadó teraszán, sehol egy teremtett lélek, vagyis dehogynem, a recepciós odabent most csinálja a kávémat. Este sikerült korán bezuhannom az ágyba, most pedig nem akarom, hogy a család a motozásomra ébredjen, így kihasználom a viszonylag jó időt (bár az ég elég elborult), élvezem a csendet, és főleg azt, hogy a legfontosabb dolgom ennek a posztnak az összetákolása és ez is önkéntes...

Viszonylag simán utaztunk, az M5-ösön csíptünk meg egy félórás dugót, illetve az M0-n egy 10-15 perceset, érkezéskor pedig egy nagy lovasmuriba csöppentünk, amolyan Bogárzó Light volt a dolog, azaz az ottanihoz hasonló lovas arcok, csak minden kisebb és kevesebb, tekintve, hogy ahol a fogadónk van, egy lovasmajor Sokorópátka határában.

Tekintettel a velünk lévő lóbarát négyévesre felültünk egy túralovaskocsira, ami bevitt a faluba, ahol éppen a Sokoró fesztivál eseményei zajlottak,  ez is teljesen aranyos program volt, a minitérség kisközségei mutatkozta be a kötelező színpadi programokkal fűszerezve, mi éppen a szomszédos általános iskola moderntánccsoportját csíptük meg, mindezt persze esőben, ami szerencsére nem volt túl nagy.

Most is borús az ég, úgyhogy borulni látszik a mai kerékpártúra, nagy valószínűséggel autóval megyünk át Ausztriába, ahol valami hiperszuper vidámpark a cél a Fertő-tó másik oldalán.