Északnyugatról északkeletre
Üdv a Palócföldről, Szécsényben egy városszéli házból jelentkezem. Többállomásos nyaralásunk második fele kezdődött meg ezzel, Sokorópátkáról egy huszáros akcióval Észak-Magyarországra érkeztünk.
Életemben először vagyok Szécsényben, annyit tudok róla, amit általános műveltségileg tudni lehet, no meg mindig Gusztos Péter jut eszembe, aki a híres szécsényi időközi választásról egyszer azt mondta egy társaságban valakinek: Szécsény az egy kőkatolikus város, egy SZDSZ-szavazó van csak, az is a nagyapám.
Az elmúlt két nap egyébként rendkívül sűrűn telt, volt benne vidámparkozás és fertőrákosi kirándulás, benne püspöki palota, városi nevezetességek, Fertő-tavi hajókirándulás. Eredetileg ez a keddi nap kerékpártúra lett volna, de az időjárás miatt ezt nem vállaltuk be.
Holnap és holnapután még nyitott a kérdés, elsősorban az általunk nem nagyon ismert Nógrád megye fontosabb helyeit járjuk be, nem maradhat ki természetesen a megyeszékhely, Salgótarján sem, amiről én nem túl jó emlékeket őrzök mozgópostás koromból, de hát egy várost megismerni a vasútállomás aspektusából nem is igazán lehet.
Különben is, Győzike városa alapvetően fontos hely, nehogymá a gyerek pár év múlva azt mondja, hogy erre jártunk és még Győzike városába se mentünk el...
Maga az utazás egyébként rövid volt, legalábbis rövidebb, mint amit a hazai útvonaltervezők ajánlgattak, ugyanis Komáromnál kiléptünk határon, autóztunk bő két órát, Drégelypalánkon beléptünk és vásárlással, tököléssel itt voltunk Szécsényben. A felvidéki út nem volt valami izgalmas, azon túl, hogy sima és zökkenőmentesnek bizonyult: nem találtunk az út mentén egy éttermet, ahol ebédelhettünk volna (igaz, be sem mentünk nagyobb városokba, mint Párkány vagy Zselíz, viszont tankoltunk nagyon olcsó LPG-t, mindössze 49 eurócentbe kerül egy liter, ami a hazai árakhoz képest elég komoly megtakarítást jelent.