Pénteken színházban jártunk, ahonnan nem illik twitterezni, így utólag egy megfontolt blogbejegyzés dukál.

A Trenk, avagy a vad bárót néztük meg, ami egy horvát színdarab, kvázi celeb címszereplővel, ugyanis e darabra Pindroch Csabát szerződtették Békéscsabára. Magáról az előadásról nehéz lenne kritikusan írni, mivel alapvetően nekem tetszett (már amekkora színházba járó ember vagyok), mégis volt valami hiányérzetem. Ugyanezt fogalmazta meg egyébként N. K. kolleganő kritikájában: remek színészek, színészi alakítások, maga a darab is a helyén van, könnyen levehető társadalmi mondanivalóval, mi több aktualizált mondanivalóval, a színház sem kispályázott a megvalósítással, mégis válámi van, de nem az igazi...

Ennek ellenére azt mondom, nem érdemes kihagyni az előadást, annál is inkább, mert az utóbbi évek munkáját figyelve pozitív változások folynak az intézményben, Fekete Péter direktor szerintem jó arányban adagolja a magas és tömegkultúrát, a modern törekvéseket, s ezekbe beleférnek olyan populáris, mégis underground elemek, amik az én szívemhez is közel állnak. És persze az is szimpatikus, hogy az igazgató és csapata jól bánik a médiával és általában a kommunikációval - persze a szó pozitív értelmében, például a művészeti titkárral a közelmúltban a Twitterről beszélgettünk, ami persze még nem feltétlenül érdem, viszont vicces lesz, ha rövidesen 140 karakteres beszámolók érkeznek a próbákról, az előadásokról és persze a bulikról a színészklubból. (Itt lehet követni, még csak hatan vagyunk...)

És talán egyszer a nézőtérről sem lesz ciki elküldeni egy-egy twitet, lehetőség szerint minél kevesebb ilyet: jaj, de unom...