Jelentem, a kutya jóllakott, a csont megmaradt - hát ja, ez elég erőltetett, de ez a lényeg: remek volt a rádiófelvétel, olyan érzés, mintha a nappaliba cuccolna be egy remek zenekar - merthogy A kutya vacsorája szerintem az - és csak neked és a barátaidnak játszana.

Délelőtt Köles István Juniorral és nagyobbik fiával mentünk fel kocsival, a felvételig volt annyi időm, hogy meglátogassam végre Tóth Norbi barátomat, aki az elmúlt esztendőkben galériatulajdonos lett és meghatározója a kortárs képzőművészet fősodrának.

Nagyon jót beszélgettünk, szerencsére azon kevés, hosszú évek után történő találkozások egyike volt ez, amikor van miről beszélgetni. Simán felvettük a fonalat, pedig sok év (talán másfél évtized, ha nem több) kiesett: aktuális politika, kultúra, egy kis webmarketing (hiába, az ember e téren szerzett icipici rutinja immár hétköznapokon hasznosítható tudássá vált, jelesül azt kellett megfejtenünk, hogy a YouTube miért ad ki bizonyos keresőszavakra valamit és főként, hogy ha nem, akkor miért nem...)

Volt még egy kis séta a városban, egy kis pláza fíling, bámészkodás a Bel Ami című film forgatásánál, és végül maga a felvétel, amire mentem - erről egyébként hamarosan írok egy komplett cikket két verzióban. Addig is egy galéria, amit a zenekar fotósa készített én pedig a Posterousra töltöttem fel, mert oda a legegyszerűbb. Maga a koncert egyébként április 13-án megy le a Petőfin.

Végül hajnal háromkor lett lefekvés, fél hétkor meg kelés, nyolctól pedig munka, szóval nem vagyok valami fitt...