Sajnos egy médiás nem teheti meg választáskor, amit más normális ember: bekucorodik a tévé és az internet elé este hétkor, sör és ropi mellett először az exit-poll eredményekkel ismerkedik meg, majd lépésről lépésre érkeznek a friss eredmények. Ehelyett én a megyét jártam, hogy a részvételi adatok mellett valami helyi infóval is ébren tartsuk az olvasókat, illetve este a megyei választási irodába fészkeltem be magam, miközben Szabó kolléga a klasszikus szerkesztői feladatokat látta el. Az önfeledt elemzés helyett a folyamatos figyelem kötött le - nagyjából a sportújságíró kollégák érezhetik így magukat, ha szívükhöz közel álló sportág nagy eseményéről kell tudósítaniuk.

2010-ben azonban egy normális ember számára sem adatott meg a lépésről lépésre történő izgalom lehetősége a választási rendszer csúfos kudarca miatt. Ráadásul igazából nem is volt min izgulni, hiszen azért az első helyezett senki számára nem volt kétséges, inkább a második vonal volt izgalmas - ezt azonban egy dózisban kaptuk meg, miután a háttérben azért folyt az adatfeldolgozás.

Senki nem kérdőjelezte, hogy a Fidesz fölényesen nyer, már csak az arány volt kérdéses. Arra azért senki nem számított, hogy például Békés megyében hétből hat választókerületben az első fordulóban meglesz az eredmény. A Viharsarokban egyébként a Jobbik lett a második legerősebb párt, legalábbis a listák alapján, harmadik az MSZP és öt százalék felett végzett az LMP - sajnos ők innen nem küldhetnek képviselőt az országgyűlésbe.

Ami viszont rendkívül kellemes csalódás: Budapesten az LMP leverte a Jobbikot, ami még inkább növeli a Schiffer-gárda felelősségét a mai magyar politikai dzsungelben - eddig egyébként kiválóan reagáltak le minden kísérletet, elsősorban az MSZP részéről érkező szirénhangokkal is zseniálisan megbirkóztak. Nem is bírom ki, hogy ne szögeljem ide a témával foglalkozó aktuális paródiát.

Én személy szerint elég kritikus vagyok a Fidesszel szemben, több okból is, azonban Magyarország jelenlegi helyzete most menedzser típusú intézkedéssorozatot igényel. A demokratikus vezetési modell csak akkor működőképes, ha az nem csap át anarchiába (lassez-faire), mint történt ez az elmúlt hat-nyolc évben, sajnos a politikai inga ilyen: most egy kis autoriterkedés következik - reméljük, elsősorban csak a gazdaságban és a bűnüldözésben, a társadalom egyéb területein megmarad legnagyobb értékünk, a szólásszabadság.

Viszont ha szólunk, az ne csak pusztába kiáltott szó legyen, hanem járjon igazi következményekkel.