Hadviselésünk lényege: körbekerítjük a várost, az agglomeráció felől közelítünk, s szinte naponta megrohamozzuk. Azaz: lakóhelyet váltunk, ezúttal tartósabb időszakra, de ugyanott dolgozunk és ugyanazt, mint eddig.

Tavaly év közepén vált nyilvánvalóvá, hogy nem működik a hármas ingázás rendszere, azaz Orosháza és Békéscsaba között mozogni két munkahelyre és egy óvodába, mindezt két autóval. Ezért megszületett a döntés: irány Békéscsaba.

Csakhogy ugye, válság van, válságban pang az ingatlanpiac, mi pedig úgy rendezkedtünk be, hogy a kiszemelt házat - elővásárlási joggal - bérelni kezdtük, majd amikor elkel az orosházi, Nefelejcs utcai ingatlanunk, megvásároljuk ezt.

A vevők még érdeklődés szintjén sem jöttek, s előreláthatóan ez még jó ideig így lesz, s mivel jelenlegi lakunkat nem igazán szerettük meg, ráadásul a kinn is vagyok, benn is vagyok helyzetben az ember nem szívesen kezd komolyabb fejlesztésekbe, de még füvet nyírni sem olyan - így gondoltunk egy merészet, akárcsak a Wall Street hiénái: recesszióban kell vásárolni. Ezért egyik agglomerációból (Mezőmegyer, igaz, ez közigazgatási része Békéscsabának) irány a másikba: baráti áron vásároltunk egy házat Telekgerendáson (ami önálló kisközség, mindössze 4-5 kilométerrel messzebb) - persze, az egyik pénzintézettel közösen :)

Telekgerendás egyébként arról híres, hogy itt nőtt fel Balázs Pali, más miatt nem nagyon, a Wikipedia is elég szűkszavú, viszont az adottságai kiválóak: főút mellett fekszik a város (Békéscsaba) keróval is kb. 20-25 perc, csend van, nyugalom és teljes infrakstruktúra (vagyis majdnem: a házban nincs T-Mobile térerő, ami azért bosszantó, mert Pannon-Telenor meg van, viszont nekem pont a cégesem 30-as - ajaj, lesz még ebből galiba, persze azért végig járom a szükséges fórumokat, hogy ez ne így legyen).

Lényegében néhány perc múlva alszom az utolsót Mezőmegyeren, cuccaink egy része már ott van, reggel lesz a tényleges költözködés. Remélhetőleg egy jó időre ez a tevékenység le van tudva...