Ma van a gyásznap ugye, hiába búcsúztattam el a Kispált fejben ezerszer, személyesen pedig a Hegyalján, azért utánaolvasgatok, mi újság a Szigeten. Az Index például most Kispál-dalszövegcímekre cserélte a rovatcímeket, a Twitteren is viszonylag gazdag tartalom jön elő a #kispal hashtagre. Például ez:

Pikszi: Megfigyeléseim szerint az emberek többsége gimnazista korban buzul bele a Kispálba. Ha akkor nem, később már nehezen. #kispal

Biztos aranyigazság a felismerés, hiszen mikor máskor szerethetett bele egy mai huszas-harmincas a Kispálba, illetve egyáltalán bármibe, mint középiskolás korában. Nekem ez nehéz lett volna, hiszen 1987-ben már az ötéves évfordulón is túlvoltam, s valójában csak egy-két évvel később láttam először a Kispál és a Borz nevű formációt Békéscsabán, a Narancs klubban, amikor még nem diszkópatkányok jártak oda, hanem tartalmas klubélet folyt.

Forradalmár (Naphoz Holddal)

Meg is vettem bekeliten a Naphoz holddal című lemezt ott a helyszínen, s innentől a történet szokványos: meglátni, meghallgatni és megszeretni. Újságíróként szerencsém volt Lovasival (olykor Kispállal, Dióssy Ákossal is) beszélgetni, interjúzni, sörözgetni, ami persze nem azt jelenti, hogy benne vagyunk egymás névjegyzékében (egyébként sem gyűjtöm a celebskalpokat, mert az tök gáz), viszont soha nem csalódtam bennük sem művészileg, sem emberileg.

Kicsit szomorkás (Csinibaba-filmzene - itt vált divatossá a Kispál)

Ha most belegondolok, újságírói pályám (ami 92-93-ban indult) szinte minden platformon és műfajban foglalkoztam a Kispál és a Borzzal, gyakorlatilag velük a legtöbbet, ezzel talán eleinte javítottam is a mainstream média átlagát - még hogyha "csak" a vidéki sajtóról beszélünk: volt írott és rádiós, de még online interjú is, mi több, pódiumbeszélgetés többször is a Hegyalja Fesztiválon, de természetesen riportos koncertbeszámoló, online videó, lemezkritika, fotógaléria.

Sőt: Marton László Távolodó kilencvenes években megjelent Kispál-könyve idézi is egy kérdésemet, amire tökre büszke voltam akkoriban. Lovasi egyébként öt évvel ezelőtt egy nagyon kedves gesztust is tett az akkor alakuló OKÉ-nak: rádiós kampányunkhoz adta a hangját és mozgósított első orosházi szeptember 22-ei critical mass-felvonulásunkhoz.

Persze Lovasi nem szűnt meg, mint ahogy a tagok sem. Az immár Kossuth-díjas frontember továbbra is zenél, kérdés, a Kiscsillag milyen karriert fut be ezek után (gyanúm szerint Kispál zenéje nélkül aligha), s máris izgatottan várom a Velőrózsákat, Kispál új zenekarát. Lovasi pedig immár intézmény a magyar kultúrában, bármihez nyúl érdemes odafigyelni rá, ugyanúgy lemezkiadóként, mint előadóművészként vagy éppen megmondóemberként.

De szeretnék... (Németh Jucival közösen a Turisták bárhol c. lemezen)

Én most nem a Szigeten vagyok, hogy megnézzem kb. ötvenedszer a zenekart. Pedig akár el is mehettem volna, hiszen még időm is lenne, egy hétig még szabin vagyok ugyanis. Jobbnak láttam azonban a magam módján búcsúzni, persze remélem, valamelyik tévétársaság rögzítette a koncertet, vagy ha nem, DVD-n biztosan megjelenik.

Frissítés: Az Index videója a búcsúbuliról: