Elég jól belenyúltam egy hete a jegyzetválasztásba: vasárnap szinte egész nap nem jutott eszembe semmi, aztán írtam egy kínkeserveset az alkotmányozásról, másnap vagy harmadnap láss csodát: kirobbant a hét botránya, melynek középpontjában az Alkotmánybíróság, illetve a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője áll.

Szóval amíg én a jegyzetemben egyfajta bizalmat szavaztam a kétharmados többséggel bíró hatalomnak, az maga cáfolt rá erre másnap, mondhatjuk egy láthatatlan szmájlival, hogy szégyenben hagytak.

Az esetnek komoly visszhangja van, még az eddig türelmes Török Gábor is beszólt, sőt a heti válaszos Stumpf András is, akinek túl sok dolgát nem ismerem, viszont az nagyon tetszett, hogy egyszer Kovács Ákossal szemben kiállt a Kispál és a Borz mellett, ami azért jobbos publicistáknál nem szokványos.

És persze kicsapta a biztosítékot a dolog az ellenzéknél is, kissé furán olvastam, hogy Schiffer és Mesterházy utak közös levelet írtak Schmitt Pálnak, lesz tüntetés is, szerencsére az külön, mert azért fura lenn egy újabb charta már a kezdet kezdetén.

Én mondjuk azt hittem, hogy új megmondóembere van a Fidesznek a vásárhelyi polgármester személyében, de tévedtem, hiszen a hét második felében Orbán is előjött az igazságérzet kontra régi szabályok szöveggel, ami ugyebár elég demagóg, ha az élet fekete-fehér lenne, már minden gond megoldódott volna.

Bajban a jogállam? Igen, mint ahogy eddig is abban volt, csak más megközelítésben. Egyelőre felesleges minden hiszti, hiszen lényegében ezt akartuk (mondjuk én nem, de a kollektív akarat mindenképpen a szabadság helyett a rend választása volt). Tessék tehát szembenézni mindezzel, annál is inkább, mert a tökölés a Jobbik malmára hajtja a vizet. Nagyjából olyan ez, mint a sajtótörvény: szórakozzanak csak, nekünk már régen itt van a net a szabad véleménynyilvánításra. Diktatúrát bevezetni meg lehet próbálni, a demokratikus értékek védelmére, ha nem megy itthon, ott van az Európai Parlament, az Európai Bíróság, meg hát végső sorban a nagyvilág közvéleménye és ne feledkezzünk meg magáról a tőkéről: az csak oda megy, ahol biztonságban érzi magát. Namármost állhat az új kormány zsenikből és szentekből, működőtőke nélkül tényleg romba dől az ország.

Inkább erre kellene gondolni, mint már 2010-ben szervezni a 2022-es kormánykoalíciót...