Ritka mozis élményeinket gyarapítottuk a héten, nem akartunk lemaradni ugyanis a meglehetősen nagy dirrel és durral beharangozott Üvegtigris 3 premierjéről. Véleményünk nem mindenben azonos, tény, hogy én jóval többet kuncogtam a nézőtéren, míg Erika többnyire kínosan feszengett.

Alapvetően azonban egyetértettünk: jó, hogy elkészült a harmadik rész is, és az is jó, hogy az első két részhez képest egy kicsit megfrissítették a helyszínt. Igaz, ebből a klasszikus félreértések vígjátéka sült ki, nekem valamiért például a Miniszter félrelép ugrott be, ami az Üvegtigris fő erejét adó csehes szocreálos fazonokkal és szitukkal vadítva nem teljesen fért össze. Ráadásul a helyi előzményeket egy kicsit meg is nyújtották, valahogy túl sokáig szerencsétlenkedtek odahaza Lali (Rudolf Péter) barátai (Reviczky Gábor, Szarvas József, Gáspár Sándor, Csuja Imre) a korunk hőse, a maffiózó fazont alakító Kamarás Ivánnal, aki mellesleg kifejezetten jó alakítást nyújtott.

Volt a filmnek mondanivalója is szerintem: nincsenek már mesék és hollywoodi típusú sikersztorik, azaz Lali csak akkor kapta volna meg a Barátok közt Tildáját is alakító Szabó Erikát, ha ő valóban egy lúzernek látszó nagymenő, nem egy valódi lúzer. Mert a jó csajokat a rossz fiúk kapják meg, ebbe jobb, ha mindenki beletörődik, a rendszer eszén maximum annyival járhatunk túl, hogy ideig-óráig befészkelünk a nagy ember rezidenciájára és egy kicsit használjuk megunt feleségét és érdekből tartott szeretőjét.