2011. aug 24.

Hazafiasságban utazom...

írta: korbelygyorgy
Hazafiasságban utazom...

... legalábbis a holnapi harmadik oldalas jegyzetem alapján, írtam egy elég erőltetett gondolatmenetet a Gasparovic-Esterházy botrány kapcsán. De legalább nem mondják, hogy kettős mérce....


Keserű a csokoládé
Ne ítélj elsőre – hosszú évek során legendává vált az egyik édesipari cég reklámja, melynek kettős célja volt: egyrészt szállítóigét teremteni, ezáltal magát a csokit a köztudatban tartani, másrészt kivenni a részt abból a társadalmi szerepvállalásból, mely egymás elfogadására ösztönöz.

Nos, az biztos, hogy a szállóige fennmaradt, a csoki is kapható, egymás elfogadásával azonban egyre nagyobb bajok vannak. S mára már nem csak a plebejusok kiváltsága a türelmetlenség, a felszínes ismeretek alapján történő jelzőgyártás, hanem a művelt, felelős értelmiség is űzi ezt a sportot..
A történet bizonyára mindenki számára ismert: Esterházy János kassai szobra kapcsán a legfőbb szlovák közjogi méltóság, Ivan Gašparovič kijelentette: a felvidéki magyarság két háború közötti vezetője fasiszta volt. Ami azért is nonszensz, mert Esterházy a szlovák parlamentben egyedüliként vetette el a zsidótörvényeket, istenteleneknek minősítve azokat, majd zsidók százait mentette meg az internálástól. Végül a kommunisták áldozata lett: az akkori ideiglenes szlovák kormány egyik tagja, Gustáv Husák (ismerős még valakinek ez a név?) vetette börtönbe, megjárta Szibériát, végül egy morvaországi börtönben hunyt el 1957-ben.
A magyar politikai elit – kormánypárttól ellenzékig – és persze a jóérzésű magyarok és szlovákok is joggal háborodtak fel az elnök szavain, aki remélhetőleg belátja, hogy túllőtt a célon és korrigál.
Még inkább reménykedünk benne, hogy a Viharsarokba nem gyűrűzik be ez a botrány, itt még szlovákok és magyarok egyaránt emlékeznek a régi szállóigére – csak éppen a csoki lett sokkal keserűbb.

Ne ítélj elsőre – hosszú évek során legendává vált az egyik édesipari cég reklámja, melynek kettős célja volt: egyrészt szállítóigét teremteni, ezáltal magát a csokit a köztudatban tartani, másrészt kivenni a részt abból a társadalmi szerepvállalásból, mely egymás elfogadására ösztönöz.

Nos, az biztos, hogy a szállóige fennmaradt, a csoki is kapható, egymás elfogadásával azonban egyre nagyobb bajok vannak. S mára már nem csak a plebejusok kiváltsága a türelmetlenség, a felszínes ismeretek alapján történő jelzőgyártás, hanem a művelt, felelős értelmiség is űzi ezt a sportot.. 

A történet bizonyára mindenki számára ismert: Esterházy János kassai szobra kapcsán a legfőbb szlovák közjogi méltóság, Ivan Gašparovič kijelentette: a felvidéki magyarság két háború közötti vezetője fasiszta volt. Ami azért is nonszensz, mert Esterházy a szlovák parlamentben egyedüliként vetette el a zsidótörvényeket, istenteleneknek minősítve azokat, majd zsidók százait mentette meg az internálástól.

Végül a kommunisták áldozata lett: az akkori ideiglenes szlovák kormány egyik tagja, Gustáv Husák (ismerős még valakinek ez a név?) vetette börtönbe, megjárta Szibériát, végül egy morvaországi börtönben hunyt el 1957-ben.A magyar politikai elit – kormánypárttól ellenzékig – és persze a jóérzésű magyarok és szlovákok is joggal háborodtak fel az elnök szavain, aki remélhetőleg belátja, hogy túllőtt a célon és korrigál.

Még inkább reménykedünk benne, hogy a Viharsarokba nem gyűrűzik be ez a botrány, itt még szlovákok és magyarok egyaránt emlékeznek a régi szállóigére – csak éppen a csoki lett sokkal keserűbb.

 

Szólj hozzá

szlovákia jegyzet békés megyei hírlap