Hosszú évek terve valósul meg a hétvégén. Nem nagy ügy, mármint annak, aki rendszeresen bringázik, én most mégis izgatottan készülök rá, mert egyedül még soha nem indultam háromnapos bringatúrára.

Mert mostmár nem halogatom tovább, amit tizenkét éve mindig átgondolok, aztán elvetek: ha már zöld sátor, meg ökoszínpad, legalább ilyenkor legyen kevesebb káros anyag a levegőben. Szó sincs marketingfogásról, egyszerűen egy jópofa vállalás, megtisztulás, rekreáció, hogy aztán hétfőn jobban essen a tokaji bor, meg persze a szabolcsi pálinka. Ráadásul a bringázás nálam növeli a kreativitást, hiszen van módom agyalgatni olyan dolgokon, amiken a szürke hétköznapokon nem szokásom, hiszen az információzuhatag leköti a figyelmemet. Például jó kérdéseket tudok kitalálni a másfél tucat beszélgetéshez, bár ezzel nincs gond, mert fesztiválos kolléganőmmel, Baráth Zsuzsival nagy erőkkel, megosztott Google Drive doksik bevetésével készülünk a programra.

Óvatos duhaj leszek egyébként, a kb. 220 kilométert két és fél nap alatt teszem meg, bár kettévágva is simán teljesíthető a táv (lásd Békéscsaba-Arad-Békéscsaba), viszont több minden indokolja, hogy 100, 80, illetve 40 kilométeres részletekben tekerjek el Tokajig.

Nagyobb térképre váltás

Az első és legfontosabb, hogy egyedül megyek, tehát jóval unalmasabb a monoton tekerés a nagy magyar Alföldön. Másrészt nem akarok fizikailag leharcoltan nekivágni a munkának a fesztiválon, mert azért már keddtől komoly menetelés vár rám. Ezen túl este érkezni túl bonyolult lenne, hiszen érkezéskor számos logisztikai feladat van, például szállást elfoglalni, berendezkedni, ilyenek. És halkan a végén: az utolsó etapban már nem egészen alföldi a domborzat és az alföldi terephez szokott senior túrázó talán itt nem lesz olyan hatékony, mint teszemazt Békés megye útjain...

Ennek megfelelően az első pihenőhely Püspökladány, a második Hajdúnánás (térképre bökve választottam a helyeket, szállások egyébként rendben), végül a Tiszát Tiszalöknél átkompozva érkezem meg a kistérségbe, hiszen Tiszatardos és Tiszaladány már a Tokaj és vidéke.

Edzés az szokás szerint nincs, fejben készülök, például megfrissítem a zenetárat a mobilon, a filmtárat a tableten - jó szokás szerint úgyis egy csomó dolog elmarad. 

Egyébként mindvégig online leszek, bár különösebb felhajtást nem csapok az út körül, azért a Foursquare-Twitter-Facebook-blog galaxisban azonban megosztok ezt-azt a világgal, vagyis inkább azokkal, akik megtisztelnek a figyelmükkel.