A második napi adag rövidebb volt, de annál rosszabb, elsõsorban ingerszegény, 20-25 km is volt, hogy teremtett lélekkel sem találkoztam, leszámítva néhány arra járó autóst.ezen túl megtisztelt a szembeszél is - mondjuk ez nem volt túl durva, mint ahogy az esô sem. Egy alkalommal fordult kritikusra, amikor kibontottam az esôkabátomat, de aztán vissza is csomagoltam, mert enyhült.

Azért voltak élmények is, láttam például a híres Rózsa Péter-féle Virágoskút biokertészetet Balmazújvárost elhagyva. Nem tudom, szerencse-e, vagy tendencia, de wifi-ügyben nagyon jól állunk, bárhol is volt szükség arra, hogy komolyabb dologra elôkapjam a tabletet, mindenhol sikerült (jó, nem a pusztán, nem is a falusi kocsmában, hanem a szállásokon és az éttermekben). Technikai okokból nem hoztam ugyanis laptopot magammal és sajnos egyik mobilom sem szór wlant.

Apropó, falusi kocsma... Vajon csak velem fordul elô, hogy miután megkérdezik az atyafiak, hogy honnan hová, mindig akad egy jóember, aki már volt messzebb valahol biciklivel, többnyire Pesten vagy a Balatonnál.

BringEgyébként ez a hajdúnánási szállás is kellemes, egy barátságos úriember a tulaj, akivel el lehet beszélgetni az élet dolgairól, bár kérdései és tekintete alapján nehezen dolgozza fel, hogy miért kerékpárral jöttem és mit keres egy ilyen "jól szituált", tisztességben ôszülõ családapa a Hegyalja fesztiválon...