Már az utolsó fotók mennek fel a Picasára a nyaraláskor készültek közül, már átnéztem a múlt héten csak átfutott levelezés becsillagozott elemeit, sőt már egy ügyeletet is adtam vasárnap - szóval itt vannak a szürke hétköznapok, azonban igazságtalan lenne annyiban hagyni a most felfedezett Zemplént.


Egy kis panoráma a Zempén Kalandpark libegőjéről

Azzal tisztában voltunk, hogy jó helyre megyünk, azonban arra nem gondoltunk, hogy beleszeretünk ebbe a környékbe. A bázisunk Rudabányácska volt, szlovákul Banacka, amit én gonoszul Banyácskának neveztem el, persze nem azért, mert volt rá valami okom, csupán a bennem lakozó kisördög miatt. Egy gyönyörű falucska, ami Sátoraljaújhely része, és ami remek kiindulópontul szolgált napközbeni ténykedéseinkhez. 

A tisztesség úgy kívánja, hogy legyen egy kis reklám, mert mert megérdemli: a Napsugár Vendégházban volt a szállásunk, ami mind komfortját, mind természeti környezetét tekintve remek hely volt felnőttnek, gyereknek (nem, nem kaptam semmi kedvezményt ezért a mondatért, mielőtt azt gondolnád :)).


A sárospataki vár

Programjainkat úgy raktuk össze, hogy elsősorban Hédi élvezze azokat, de azért megtettünk mindent, amit egy turista megtehet. Volt városnézés (Újhely, Patak, Kassa), kirándulás, állatkert, strand, egyéni és családi bringatúra, múzeum (Széphalom, Magyar Nyelv Múzeuma például, mindenkinek ajánlott), és persze pihenés is.

Hazafelé jövet megálltunk egy kicsit Tokajban, lényegében még soha nem láttam a várost a maga szűziességében, azaz fesztiválozók nélkül. Mondjuk ebben tévedtem, mert éppen motoros találkozót tartottak a rakamazi kempingben, ami persze mikrotöredéke a Hegyalja Fesztiválnak, azonban mégsem csak német turisták császkáltak a történelmi belvárosban, hanem hosszú hajú, szakállas ZZ Top-klónok is.


A rakamazi kemping, ahogy még sosem láttam: sehol egy sátor...

Háromra bővült ezáltal azon helyek száma, ahol nyugdíjas éveinket eltöltenénk. Korábban ugyanis elhatároztuk, hogy ha itt az idő és a munka világából kikerülünk (én persze jóval hamarabb), keresünk egy békés helyet Magyarországon, ahol nem érezzük vegetációnak az - ahogy mondani szokás - a pihenés megérdemelt éveit, hanem egy valódi tartalmas élet vár ránk, nos a Balaton-felvidék, az Őrség mellé felsorakozott Zemplén is.