Előzmények:

 Tizenöt éve online - kisvárosi privát nettörténelem I.

A fekete-fehér korszak - kisvárosi privát nettörténelem II.

Ha közösségről van szó, a jobb érzésű emberekben előbb-utóbb feltámad az igény, hogy ha már kapunk dolgokat, akkor adni is kéne valamit. Így van ez a baráti társaságoktól kezdve a civil szférán át az egész társadalomig, és persze a nettel is, hiszen már ekkor is rengeteg információt, tudást, élményt nyújtottak ingyen a hálózaton összerakott javak, hogy jómagam is hozzá akartam ehhez tenni valamit.

Viharsarok Online 
Ám nekem csak egy dolog állt rendelkezésemre: sok-sok érdekes és kevésbé érdekes helyi információ, melyek csak a másnapi újságban válnak közkinccsé (illetve zanzásítva rádióhírré, ugyanis a helyi rádiónak folyamatosan dolgozgattam hol kisebb, hol nagyobb intenzitással.)

Hogyan tehetem közkinccsé a rendelkezésemre álló helyi híreket? Nyilvánvalóan az ekkorra már elterjedt hírleveles megoldással. 1998-99 körül (sajnos itt jönnek a homályos pontok, semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésemre az indulás pontos idejéről) mint ki az első Viharsarok Online Hírlevél, egy napi frissítésű, 4-5 helyi, elsősorban orosházi és környéki hírt tartalmazó esti e-mail újság, melyre egyre többen iratkoztak fel. Mondanom sem kell, hogy ezek saját cikkeim voltak, amiket napközben írtam és leadtam másnapi megjelenésre.

A szerkesztőségben ez még akkoriban nem volt különösebb téma, bár a rendszergazdáink (Antalfay Laci, Vér Feri, Rudolf Zoli, később Bacsa András Sysa, Bacsa Endre, Horváth Péter) nyitottak voltak a net újdonságai iránt, hivatalosan azonban nem volt netes koncepciója a lapnak - miért is lett volna multinacionális tőkeháttér nélkül, napról napra gazdálkodva? Szerencsére ellenállás sem volt, így Antalfay Laciék minden zökkenő nélkül összerakhattak egy weboldalt, ami kezdetleges volt ugyan, mert pdf-oldalakat lehetett csak letölteni, ám kevés megyei lap volt ekkor még, amely ilyenformán túl tudott lépni saját (megye)határain.

Saját kis hírlevelemre egyre többen iratkoztak fel, azonban látható volt, hogy nem ez a net igazi jövője. Hiába próbáltam/próbáltuk más tartalmakkal is bővítgetni a napilapos cikkek mellett, igazából látható volt, hogy a web az igazi irány.

Viharsarok.net
Egy szép napon tehát a Dr. László Elek lakótelepi kis lakásunkban leültünk hárman, az egykori Párbeszéd-stáb szűk magja (volt ilyen print újságunk 1993-94 között), Volencsik Zsolt, Zsedényi Péter és jómagam és elkezdtünk agyalni a lehetséges folytatáson. Rövid időn belül elkészült a webes változat, Zsolt hegesztette össze és rövidesen az online.oroshaza.com címre került ki élesben. Mivel ekkoriban még nagyon nyögvenyelős volt a .hu domainregisztráció, ezért a viharsarok.net domaint váltottuk ki neki (a viharsarok.com foglalt volt, majd erre is kitérek). Ez a munka egyébként összehasonlítva a mai körülményekkel rendkívül időigényes és körülményes volt, ugyanis nem volt még admin felület, csupán html kódokkal lehetett bűvészkedni - mondjuk ez vitathatatlanul jó iskola volt, mert a mai napig itt vannak a fejemben a fontosabb kódok és akár a beolos felületen, akár a blog.hu-n jön egy váratlan helyzet, pillanatok alatt megvan a megoldás.

Ekkorra már azonban nem csak a Békés Megyei Nap orosházi tudósítójának hírei és egyéb műfajokban megírt munkái kerültek ki az oldalra. Médiaoldalról több kolléga is beszállt a csapatba, teljesen önzetlenül, megérezve az új idők szavát, illetve az online publikációban rejlő lehetőségeket. Bod Péter, Bod Tamás, Haász János kollégák rendszeresen küldték emilben a friss anyagaikat, később pedig főnöki engedéllyel a Békés Megyei Nap más tartalmai is kikerültek az oldalra, ami persze más tekintetben is őrizte még a web 1 előtti idők sajátosságait, például naponta egyszer frissült, késő este.

De nem csak hagyományos médiában utaztunk. Volt orvos válaszol rovat dr. Hanyecz Vince méhkeréki háziorvos jóvoltából, aki hihetetlen nagy úttörője volt az internetnek már a kilencvenes évek közepén. Nagyszénáson pedig egy fiatal, lelkes evangélikus lelkész, az akkor még csak huszonéves Remport Péter, aki egyben jogvégzett ember is volt és nagyon szívesen nyújtott jogi tanácsokat az olvasóknak - sajnos csak rövid ideig, mert Dunántúlra helyezték. Ő egyébként azért volt netőrült, mert az egyik Benelux-államból származó barátnője volt, akivel már idejekorán felfeldezték a lehetőségekhez képest legolcsóbb és leghatékonyabb kommunikációs lehetőséget, a világhálót.

Világítótorony a végeken
A Viharsarok Online alapvetően hobbiprojekt volt, azonban hittünk benne, hogy előbb-utóbb komoly szolgáltatássá növi ki magát a dolog, még sajtótájékoztatót is tartottunk a TIT székházában, bármilyen vicces, de offline gépek előtt. Az ekkoriban világszerte hájpolt portálmodellt erőltettük a magunk kis eszközeivel, azaz olyan csomópontja akartunk lenni a helyi internetnek, amely hídszerűen, vagy az akkori Internetto-szlogen szerint világítótorony-szerűen segíti a júzerek tájékozódását a net kusza tengerében. Persze akkor nem tudhattuk, hogy ezt a modellt hamarosan felülírja a Google, hiszen Larry és Sergey keresője választ adott erre: a maga egyszerűségével és nagyszerűségével rendet tett az őskáoszban. A portál kifejezés persze megmaradt, de nem azt jelenti, amire eredetileg szánták, ha elfeledkezem magamról, én is használom.

A net hiába volt tehát nagy reménység, a várt fejlődés elmaradt Magyarországon, különösen vidéken, nem beszélve róla, hogy a nagy dotkom-lufi ebben az időszakban durrant ki, így aki tett is volna bele pénzt, azt is visszatartották a nagy netes bukták.

Mire végre megyeivé váltunk (erős orosházi, gyulai és békéscsabai tartalommal), megjelent a konkurencia is, mégpedig baráti oldalon: egy békéscsabai informatikus srác elindította az Index.Viharsarok mutációt. Lehettünk volna gyorsabbak, hiszen Nyírőékkel addigra mi is kapcsolatba kerültünk, de nem igazán erőltettük ezt a mainstream dolgot. A legnagyobb baj nem is az volt, hogy a nem létező tortát tovább kell(ene) szeletelni, hanem az, hogy lépten-nyomon összekevertek bennünket: nekünk volt jobb helyi tartalmunk, őket viszont könnyebben megtalálták az Index révén, így nagyon sokszor el kellett magyarázunk, hogy nem, mi nem azok vagyunk. Ennek ellenére sosem háborúztunk Flaciékkal, sőt többször összedugtuk a fejünket az együttműködés lehetőségeiről, de valahogy ez nem jött össze, mint ahogy az Index.Viharsarok sem élt sokáig - nem igazán működött ez a printből örökölt mutációs rendszer, bár úgy tűnik, a Sanoma most ezzel próbálkozik a Hír24-gyel.

Volt egy rövid flört az Internettóval is, egy nagyon rövid időre, az indexesek távozása után Andrassew Iván vette át a lapot szakmai vezetőként, akivel szintén jó kapcsolatban álltunk, szerveztem is nekik két ütős online interjút (Karancsi Tiborral és Kuzma Valival, ha valaki emlékszik még az olajszőkítési ügyek e viharsarki mellékszereplőire), melyek rekordlátogatottságot hoztak a Nettónak. Volt is nálam egy szerződéstervezet, egész jó feltételekkel, ha jól emlékszem, a nálunk megjelenő display hirdetések harminc százaléka bennünket illetett volna. Csakhogy Andrassew és az Internetto útjai szétváltak, utódját már nem is kerestük, mint ahogy ő sem keresett bennünket - hogy őszinte legyek, nem is emlékszem már, ki követte Ivánt. De az is lehet, hogy a Nettó már ekkor kimúlt és jelenlegi hibernált állapotába dőlt.

2002 a vég
Számokat sajnos nem nagyon tudok mondani, ugyanis ekkoriban még gyerekcipőben járt a mérés, napi 100-300 látogatóra tippelek ebből az időből. A forgalmat jelentősen generálta egyébként a Viharsarok Online Fórum, melyet emlékezetem szerint az SWI free szolgáltatását igénybe véve működtettünk. Ez már demokratikusabb kereteket nyújtott a véleménynyilvánításra, hiszen nem kellett hozzá regisztráció - érdekes módon ekkoriban még nem nagyon voltak trollok, illetve a kis közösség miatt hamar kiderült, ki rejtőzik egy-egy nick mögöt, ennek megfelelően mindenki saját magát moderálta.

A webes Viharsarok Online egészen 2002-ig működött, lényegében a Békés Megyei Nap július elsejei kimúlásával megszűntek azok a lehetőségek, melyek a tartalmat biztosították. Nem lévén üzleti modell, arra sem volt, nem is lehetett volna forrás, hogy a tartalmat önerőből állítsuk elő.

(Szomorúan jegyzem meg: sem linket, sem illusztrációt nem találtam a neten, s mint említettem, nem vagyok igazán dokumentáló típus, így ezúttal egy szövegtenger jelenti a visszaemlékezést. Szomorú vagyok, hogy az ősidőkre már egyáltalán nem emlékszik a Google, sem a Viharsarok Online, sem a Békés Megyei Nap kulcsszavakra nem ad releváns találatot...)

(Egykori szerkesztőtársunknak, Zsedényi Petinek hála előkerült néhány link a régi időkből, tessék velünk nosztalgiázni, élvezkedni, vagy lesajnálni a kezdetleges megoldások miatt: 

A portál

Fórum

Galéria

(Folyt. köv)