Itt az ideje, hogy néhány hónapra leszereljem a Skoda tetején lévő kerékpárszállító alkalmatosságot, az idén ugyanis már biztosan nem kerül rá bicikli, hiszen a bringás szezont lezártnak tekinthetjük a hétvégi Tiszató-túrával. Nem azt mondom, hogy nem pattanok már nyeregbe az idén, de nagy valószínűséggel komolyabb tekerés már nem lesz ebben az évben.

Alapvetően sikeresebb bringásév volt ez, mint a korábbiak, már ami az elmúlt öt-hat-hét évet illeti, azaz amióta a Springer-kötelékben dolgozom. Ami korántsem azt jelenti, hogy több időm lett, inkább azt, hogy a meglévő lehetőségeket igyekeztem jobban kihasználni, például Tokajba bringával jutottam el az idén, a nyaralásra is elvittük a bringát, továbbá sokat jelent, hogy minden második héten szabadok a délelőttjeim és ha nincs más - házi vagy dolgozós - teendőm, akkor tekerek 40-50 kilométert.

És persze nem maradhatott el a szezonzáró Tisza-tó sem, immár harmadik alkalommal. Pár éve spontán ötlet volt, hogy tekerjünk el bandában oda, hiszen a távolság pont elfogadható mindenkinek (Abádszalók 125-140 km, attól függ, ki honnan indul), az úti cél remek és persze az ott tartózkodás is ígér remek programokat, elsősorban a tó körbetekerését.

Így volt ez az idén is, alapvetően az OKÉ-közeli bringás csapat kelt útra pénteken reggel, én személy szerint Kerekes Janival és Halupa Lacival tekertem, mögöttünk a csak délelőtt indulni tudó Misinszki Pista-Baranyai Jancsi duó haladt. Ott már várt az éppen bringás nyaralását töltő Nagy Józsi és felesége, Gyöngyi, akik mellesleg az általunk is kedvelt Cserépfaluról érkeztek.

Természetesen érkezett a család is, persze ők kocsival, így én másnap tudtam foglalkozni egy kicsit az utánpótlás-neveléssel, azaz Hédit egy 24 (!) kilométeres szakaszon magammal vittem a gáton, szép szolidan 12 kilométer/órás távolsággal, de mindketten élveztük - mellesleg ebben a tempóban még több minden látszik, mint 20-24-gyel haladva. Aztán Tiszafüreden ebéd egy hamburgeresnél, Hédike átszállt anyához a Skodába, majd Poroszlón együtt néztük meg a nemrég elkészült Ökoparkot. Erre most nem térnék ki, de igazán igényes, érdekes látnivaló, mindenkinek melegen ajánlott.

A vasárnap zárónap a hazatekerésről szólt, nekem a három nap alatt 315 kilométer gyűlt össze. Valahogy most nehezebben ment a tekerés, mint máskor (például Arad-Békéscsaba-Arad), ennek okait most nem nagyon elemezném, nem is tudom, reményeim szerint csak arról lehet szó, hogy valahogy megjelent rajtam az őszi fáradság, illetve frusztrált, hogy a csapat egy része országútival suhant (volna), én pedig a Gepida trekingen vonszoltam túlsúlyos irhámat.

Mindezek ellenére jelentem, kutya bajom, egy jó kádfürdő után el is felejtettem, hogy fizikai megterhelésen estem át, és azonnal a napi problémák felé tudtam fordulni.

Forrás: Misinszki István/Google+