Részben az előző poszt miatt kezdtem el a hétvégén hallgatni a Mobilmániát, hiszen Guszti felidézte, hogy miért is rajongtunk annak idején a P. Mobilért. Schuster Lóri és csapata sajnos mára ciki lett, köszönhetően elsősorban Lóri szélsőjobbos kilengésének, illetve különössé vált természetének. 

A korabeli mobilos fíling már sehol nem található, ami persze rendjén is van, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek csövesvilága is a múlté már, azonban a zene örök és elpusztíthatatlan, ahogy Schuster Lóri mondta volt és talán mondja is, csak éppen már nem ér ide a hangja. 

Van viszont Mobilmánia, ami igazi hetvenes évekbeli, a Deep Purple-ből merítkező hard rockot játszik erős Hammond alapokkal, dallamos, ámde nem szirupos énekkel, kreatív zenei megoldásokkal. A helyzet az ugyanis, hogy Lórit mindenki otthagyta, akivel valaha is játszott (vagy ő rúgta ki), a különböző korszakok P. Mobil-muzsikusai megcsinálták a Mobilmániát (előzmények: Tunyogi Rock Band, Rock Band), ahol együtt zenél Zeffer András, Kékesi Bajnok László és ott énekelnek a különböző korszakok frontemberei: Vikidál, Zeffer és Rudán Joe - sajnos Tunyogi Péter hangja nem hallható, mert a felvételek idején hunyt el.

Szóval van itt ez a banda, amit meg kell becsülni, mert kóstolót ad a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójából s bár éppen az egész projekt atyamestere nélkül működik a dolog, ne legyen ezért hiányérzetünk: néha előfordul, hogy az atyák már nem elősegítői, hanem akadályozói annak, amit valaha elkezdtek.