Ezt a jegyzetet ma délelőtt követtem el, elvileg a holnapi újságban jelenik meg:

Csökkentsük a rezsi(me)t

Messziről lobogtatja az aláíróívet nyugdíjas ismerősöm, mint akinek tuti tippje van a lovin: rezsicsökkentés. Írd alá, hadat üzenünk a szolgáltatóknak – mondja sejtelmesen, hozzátéve: meg a bíróságnak is, mert magyarellenes döntést hozott.

A másik ismerősöm is a rezsimről beszél, egész pontosan az Orbán-rezsim leváltásáról, mely már nem csak a demokratikus intézményeknek, a bíróságnak, hanem a gimnazistáknak is hadat üzent. Mitagadás, nem volt szép látvány, amikor két rendőr egy 17 éves forma sráccal gólya viszi a fiát-pózban akciózott a Parlament déli kapujánál, mert a középiskolás fiú néhány kortársával az Alaptörvény újabb módosítása ellen tiltakozott.

Meg is lepte a politika iránt érdeklődő egyre szűkebb közvéleményt, hogy a történelmi léptékű döntést megelőzően a miniszterelnök nem erről beszélt, amiről az egész világ, ha hazánk kerül szóba, hanem a tízszázalékos rezsicsökkentésről, a Fővárosi Törvényszék ugyanis kimondta: jogellenes a Magyar Energiahivatal ármegállapító rendelete. Mi több, a Fidesz aláírásgyűjtést indított az eredeti kormányszándék megerősítésére – ezt akarta velem aláíratni az ismerősöm.

Gimnazista barátunk azonban biztosan nem írja alá, mert még nem élt a Kádár-rezsim alatt és tisztában van vele, hogy a hatóságilag elrendelt árcsökkenés csak tüneti kezelés, a betegnek egészséges környezetre van szüksége, esetünkben egy egészséges alkotmányra. Így hát tüntet, utat foglal, ha kell, hívatlanul ellátogat a Fidesz-székházba. És nem csak azért tette ezt, mert ott vaníliás karikát kínált Selmeczi Gabriella, hanem mert hiányt pótolt, ugyanis sokak szerint legalább húsz éve nem jártak fiatal demokraták a Lendvay utcai épületben.