2013. ápr 10.

Boldog költészet napját

írta: korbelygyorgy
Boldog költészet napját

versfolyam_1365625060.jpg_2310x1048

Ma délben indult és holnap délig tart a békéscsabai versfesztivál, melyet a költészet napja tiszteletére szerveztek (ezzel párhuzamosan Szarvason is rendeznek maratont). Mint a mellékelt ábra mutatja, én voltam a hatvanadik csapás, hogy egy nem költő, hanem blues klasszikust idézzek. Vagyis pontosabban az első csapás, csak a hatvanadik szavaló.

A történet rém egyszerű: félóránként más házigazda állítja össze a blokkokat. Józsa Misi a saját félóráját Kovács György költőnek szentelte, aki ennél persze sokoldalúbb művész volt, nekem nyolc éven át korrektorom volt a Békés Megyei Napnál. Így hát gondolkodás nélkül mondtam igent közel egy évtizede elhunyt idős barátom előtt tisztelegve, s csak utólag vetettem számot azzal, hogy sosem voltam jó versmondó, ráadásul hiába szoktam pódiumbeszélgetéseket vezetni többnyire kamarakörülmények között, azért nem annyira bírom, ha kettőnél többen néznek és főleg hallgatnak.

Viszont visszaút nem volt, ráadásul mint említettem, becsületbeli ügyről van szó, összeszorított foggal odaálltam az Ibsen egyik kis termében a pódumra és elmondtam ezt a verset:

 

MI NEM HANDABANDÁZUNK

 

Öreg barátaimé

 

Temettek volna egyszer-kétszer minket:

a gödörből is csak a Napba néztünk.

Minden hajrában lábujjhegyre álltunk,

s vidoran lestük, sírásónk mivé tűnt.

 

Most szomorúan, lopva egymást lessük:

mivé tűnt gyönyörű, vad ifjúságunk?

Homlokunkon gondok ránc-glóriája,

s tán nincs is mi ért lábujjhegyre állnunk.

 

De nyugodtan nézünk egymás szemébe,

mert nem voltunk léhák, s minket ez büntet:

mi tenni szoktunk, nem handabandázni

Férfiak vagyunk. Nehéz életűek.

Persze, béna voltam, remegett a kezem és a hangom, és nagyon örültem, hogy nem videóznak, mégis sikerélményem volt, mert találkoztam az élő irodalommal, még akkor is, ha egy halott szellemét idéztük fel. Boldog költészet napját mindenkinek!

Szólj hozzá

költészet napja kovács györgy józsa misi