Sebők János (1951–2013) (Musicpress blog)

A negyven felettieknek mond igazán sokat ez a név, nekem különösen, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években szocializálódva nem sok hírforrásunk volt, főleg a zenéhez, csak az úgynevezett ifjúsági sajtó, ami a Magyar Ifjúság hetilapból és az Ifjúsági Magazinból állt. Ez utóbbi nem volt olyan gagyi tinilap, mint most, hanem egy bátor, markáns kritikai lap, már ami a zenét illeti.

Sebők János volt az egyik szerző, nagyon jól emlékszem, hány dologban nyitotta fel nekem és kortársaim szemét. Elsősorban azt a kritikai szemléletet köszönhetem neki, hogy nézzünk a felszín mögé, nem minden az, aminek látszik. Hiába ír jó számokat a Dinamit, mégiscsak egy állami rockzenekar, hiába jópofa a Pataky Attila, az Edda csak egy utánlövés és sorolhatnám azokat a fontos esztétikai észrevételeket, amelyekkel segített eligazodni, illetve megtanított aggyal, nem csak szívvel zenét hallgatni.Tőle olvastam először arról, hogy létezik az URH, a Spions, a Neurotic...És persze nagy kritikusa volt Erdős Péternek, akinek szerepe közismert a korabeli magyar kultúrpolitikában.

Mint ahogy Déri Zsolt írja, számos könyv is őrzi munkásságát, ezek nagy részét magam is olvastam, ezekre természetesen ugyanaz vonatkozik, mint a fent felsoroltakra (például bibliaként forgattuk az 1981-es Rockévkönyvet, aminek tudtommal nem lett folytatása, vajon miért?)

A rendszerváltás után eltűnt a szemem elől, nyilvánvalóan akkori progresszióját meghaladta az idő, jöttek a szabadabban fogalmazó, az új dolgokat nagyobb rálátással habzsoló szakírók, zenéről író emberek (néha ilyesmivel én is megpróbálkoztam, persze csak vidéki napilapos módon, azaz nem annyira szakmaian, hanem lehetőleg mindenki számára érthetően.)

Sebők Jánosnak néha feltűnt egy-egy írása a HVG.hu-n de nem csak zenéről írt, hanem különböző társadalmi-kulturális jelenségekről. Időközben már nagyon sokan írnak a zenéről, szakosodva különböző műfajokra, irányzatokra, azonban szerintem még azoknak is Sebők János a mestere, akik lényegében egy sort sem olvastak Sebők Jánostól