Itt még senki nem sejti, hogy hamarosan hatalmas elázás következik, mely hellyel-közzel végig elkísérte a csapatot, legalábbis engem mindenképpen.

A mobilommal lőtt fotón a ma reggeli aradi indulás előtti utolsó másodpercek láthatók. Előző nap ugyanez a csapat már egyszer alaposan megszívta, hiszen végig durva szembeszéllel kerekeztünk a cél felé. Én elkövettem azt a taktikai hibát, hogy az utolsó nagy frissítőhelyen, Varjason bevágtam egy jó nagy adag kávét, ami alaposan fejbevágott, így még nagyobb kínlódás volt az utolsó néhány (egész pontosan kb. 20) kilométer. 

A mai nap az esőről szólt, ráadásul csak egy gagyi nejlon esőkabát (kotonkabát) volt nálam, az is csak azért, mert állandó tartozék a cuccaim közt. Szóval ilyen nehéz tekerésem nem hogy az eddigi hat szupermaraton során, de talán még sosem volt, de forró tea-forró fürdő kúrával már rendbejöttem.

A verseny hivatalos részéről (mert alapvetően nem rólunk, hobbibiciklistákról, hanem az emberfeletti teljesítményt nyújtó futókról szól) itt található egy tudósítás, remélhetőleg rövidesen ugyanitt lesz egy szubjektív, riportszerű beszámoló.

Ha holnap kéne ismét elindulni, biztosan nem vállalnám be, de egy hét múlva... simán!