(Bocsánat a késői posztért, szinte órára pontosan egy héttel ezelőtt írtam meg az első napot, de sűrű hét volt ez és még most is tart).

Meghallgattatott az ima és valóban szeptember lett másnapra, igazi szeptember, így a második napi tekerés jóval zökkenőmentesebb lett. Igaz, reggel vadul beöltözve, téli szerkóban indultam el, de aztán az orosházi pihenőhelyről már pólóban indultam el Szarvasra.

Nem csak az időjárás miatt volt kellemesebb a vasárnap, hanem mert a második napi útvonal szívemnek kedves terepen vezetett, hiszen korabeli bringázásaim/bringázásaink vezettek erre: Kígyós, Apáca, Orosháza, Nagyszénás, Szarvas.

Az eredménylista nem lett számomra túl csodálatos, lényegében utolsó előtti lettem, de nem is rágódom én ilyesmin, ugyanis szemben az aradi bringázással itt szinte mindenki őrült módjára taposta a pedált, én pedig tartottam az én kis nyugger tempómat, amibe beletartozik a pihenőhelyeken való cigizés, tweetelés, és persze az útközben való bámészkodás.

És ezen a szokásomon nem is változtatok, bár az azért felmerült, hogy a lassan nyolc éves Gepidát egy fiatalabbra cserélem, de azt sem a sebesség, hanem az egyre inkább előforduló titkos hibácskák miatt.