Te mit csináltál, mikor Kurt Cobain megölte magát?

Folytatódik a retró, de most nem közéleti fronton, hanem zenein. Most jutottam oda, hogy átfussam a fontosabb zenei blogokat a Feedly-n, amiket egyébként rendszeresen követek és izgalmasnak találtam ezt a fenti irvánás posztot.

Arra persze tényleg nem emlékszem, hogy hol voltam április 5-én, illetve 8-án, amikor Magyarországon hír lett belőle (akkoriban még lassabban szivárogtak a hírek, nem volt Twitter meg Facebook, így nem volt még ciki pár nappal később értesülni valamiről.)

Arra viszont emlékszem, hogy kitől tudtam meg a hírt: Drobnyik Pista jött velem szemben az utcán egy csendes délutánon teljesen leverten: hallottad, Kurt Cobain öngyilkos lett... Mondott még néhány részletet, aztán ment tovább leverten, és ha ismerőst látott, megszólította: hallottad, Kurt Cobain...

Mondjuk én nem tartoztam a Nirvana fanatikus rajongói közé, annál azért valamivel idősebb voltam (ha jól számolom, néhány hónappal korábban töltöttem be a harmincat) a célcsoportnál, de a grunge akkor is, most is nagy kedvencem. Ennek ellenére éreztem, hogy Kurt szörnyű döntése nem csak szimpla halálhír, hanem egy fontos fejezete mind a seattle-i hangzás, mind a rockzene történetében - bár, hogy még húsz év múlva is hype lesz a dolog, nem gondoltam. Igaz, ennek is van logikus magyarázata: az akkori célcsoport tagjai most a megmondóemberek sok helyen, így életben tartják azt az ügyet, ami számukra annyira fontos volt akkor és fontos maradt most is.

Dőlj hátra és lazíts ötven percet, ha tudsz: itt a teljes Nevermind album 1991-ből.