A Nokia esete nagyon jó példa arra, hogy egyetlen rossz döntéssel - és az ahhoz való kitartó ragaszkodással - sokmilliárdos birodalmak is összeomolhatnak. Mától nincs Nokia, helyette Microsoft Mobile van.

Néhány éve még szép számmal akadtak olyanok, akik kerek-perec kijelentették: nekik a mobil egyenlő a Nokiával, így köszönik, nem kérnek ezekből a modern kütyükből, amit okostelefonnak neveznek. Manapság már nemigen akad ilyen kitartóan márkahű fogyasztó, legfeljebb ha mégis, hát ő is egy okostelefont kap Nokia néven, igaz, olyan oprendszerrel, amit kevesebben használnak és nincs hozzá annyi alkalmazás.

A legendárium szerint 2007-ben a Nokia vezérkara jót mulatott a mobilvilágot akkor forradalmasító első iPhone láttán, nem hitték el, hogy valaha is tömegcikké válhat az inkább számítógépekre, mint hagyományos telefonra emlékeztető valami. Az akkor messze piacvezető finn cég még hosszú ideig ragaszkodott saját operációs rendszeréhez, termékstratégiájához, illetve az ahhoz kapcsolódó rendszerhez - különben is, övé volt a legmenőbb "okostelefon", a kommunikátor, mely lényegében mindent tudott, ami akkoriban elvárható volt egy menedzsertelefontól.

A személelet az intő jelek ellenére megmaradt, jöttek az újabb iPhone-ok, jött az Android, mely ráadásul forradalmasította a készülékgyártást, hiszen bármely gyártó feltelepíthette eszközeire, mely elsősorban a Samsungnak termett sok babért, de lényegében a kínai gyártók (Huawei, ZTE) sikerében is közrejátszott.

Amikor baj lett, a finnek a Microsofttól importáltak új menedzsert, innentől fogva az új trend egyértelművé vált: a cég elkötelezte magát a Windows Mobile Phone mellett, hogy a iOS és az Android mögött a harmadik helyen versenyezzenek - a sors különös fintora, hogy pont ezekben a napokban jött ki az androidos Nokia, ami persze nem teljesen az, hiszen külsőleg a Windows csempéire épül, ráadásul csak nehezen enged be a Google-galaxisba, alapvetően a felhasználók MS jelszavával nyújt teljes felhasználói élményt.

A Nokia, mint cégnév, megszűnik, nem hinném azonban, hogy a márka is eltűnik, hiszen szerintem a világ számos pontján még mindig jobban cseng, mint a Microsoft. Egyébként is, a nagy felvásárlások után azért megmaradtak a jól csengő márkák máshol is: Compaq (HP), IBM Thinkpad (Lenovo) stb.

Próbálom összeszámolni, hány Nokiám volt összesen - csak privátból legalább három, cégesből ugyanennyi - érdekesség egyébként, hogy egészen február 15-éig, a a Beoltól való kilépésemig cégesként használtam egy N97-es modellt, amit a korábban tönkrement E90-es kommunikátor helyett kaptam a szolgáltatótól. Mára már inkább ciki volt, mint megbízható, azonban a vas előtt le a kalappal: leszámítva, hogy egy induló androidos készülékhez képest is fapados felhasználói élményt nyújtott és az akkuja már csak órákat bírt, a kamerája vetekedett egy hasonló kategóriájú kompaktgépével, több mint 20 gigás tárhelye révén pedig remek médialejátszóként funkcionált - persze a maga symbianos korlátaival.

Fontos fejezet zárult le ma, még az sem kizárt, hogy az ex-Nokia egyszer ismét régi fényében ragyog, ám a jelenlegi felállás nem erre enged következtetni.