"Csalódott a család: az eső miatt ki kell hagynunk a mai autómentes napi tekerést, ami Baselből indul, mindhárom határmenti országot érintve" - ezt még vasárnap reggel twitteltem az erkélyről, miközben az időjárás tombolását figyeltem, ehhez képest később mégis jóra fordult egy kis időre, így gyorsan behajigáltuk a bringákat az autóba és irány az első pont, ahol rá tudtunk csatlakozni a menethez.

Ez még a német oldalon, egy Weil am Rhein nevű kisvárosban történt, ahol folyamatosan hömpölygő bringás tömeggel találkoztunk. Rövid idő után már a francia oldalon találtuk magunkat, majd Svájcban, egészen pontosan Baselben, mely az egész napi rendezvény alfája és omegája volt. 

A Slow Up című rendezvény egyszerre hasonlít egy Critical Mass felvonuláshoz és egy lájtosabb bringatúrához (a teljes táv fele a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba első napjának). Azaz a főként kerékpáros, kisebb részt görkorcsolyás tömeg itt is lezárt utakon népszerűsíti az alternatív közlekedési lehetőségeket, de egyúttal közepesen komoly táv is vár azokra, akik bevállalják a hatvan kilométeres össztávot. Persze mindez három etapra oszlik, így ki lehet szállni 20, illetve 40 kilométernél is és persze ezek között is. 

Annyiban különbözik még a felsoroltaktól, hogy az utakon mindig volt ember, sőt mondható, folyamatos volt az áramlás, bármerre mentünk és bármennyi időre álltunk meg. Nem hiányoztak persze a pihenőhelyek sem, ahol a támogatók gondoskodtak a frissítőkről és persze a marketinges üveggyöngyökről, volt, ahol még ugrálóvár is volt - de hát ilyen ez a hanyatló fogyasztói társadalom.

Az időjárás alapvetően kegyes volt hozzánk, bár azért kaptunk a nyakunkba kisebb-nagyobb esőket, ennek ellenére mindenképpen tartalmas nap volt, egyszerre családi program, melyben kiélhettem bringás/zöld hajlamaimat is.

Az itt látható fotókat többnyire én lőttem a mobilommal, inkább családi fotóalbumnak, mint normális képgalériának tekinthető, de talán visszaadják a vasárnapi közösségi tekerés hangulatát.