2016. júl 18.

Lenyűgöző lemezt készített a hetvenes tinédzser

írta: korbelygyorgy
Lenyűgöző lemezt készített a hetvenes tinédzser

Emlékszik még valaki arra a nem túl vidám, valamiért mégis romantikus korszakra, amikor egy lemezre rengeteget vártunk, majd lényegében agyonhallgattuk, de annyira, hogy évtizedek múltán is az agyunkban lüktet minden részlet. Manapság fordítva fogyasztjuk a zenét (és általában a kulturális javakat), ami jó, mert minden elérhető a megjelenés napján, ám a bőség zavara (túlkínálat) megnehezíti a választást.

Ennek fényében nagyon jó lemeznek kell lennie annak, ami tényleg megragad annyira, hogy többször, sőt annál sűrűbben meghallgassuk. Nekem most ilyen tavasz óta Bródy János Ráadás című lemeze.

Lehet most csodálkozni, őszintén szólva én sem hittem volna, hiszen - ahogy a popszakma ismeri - Tini bármilyen produktumáról egyszer lelkendező posztot írok. Nem, mintha bajom lenne vele, sőt a magyar zenére gyakorolt hatását alapvetően pozitívnak tartom. Ámm számomra mégiscsak a mainstream része volt, hiszen az Illés-korszakban még nagyon gyerek voltam, később a Fonográfot igen unalmasnak találtam, s lényegében mióta öntudatos fogyasztó vagyok, olyan dolgokhoz vonzódtam a magyar zenében, amelyek inkább az underground részei voltak, beleértve a hetvenes évek végének rockhullámát, a nyolcvanas évek undergroundját, illetve a kilencvenes évek vidéki alter-boomját (Kispál - Pécs, PUF - Szigetszentmiklós, Tankcsapda - Debrecen stb.).

Szóval van ez a Bródy János, aki lényegében a szüleim korosztályának idolja (meg persze az úgynevezett szoclib értelmiségnek), aki 70. születésnapjára készített egy lemezt. Először csak rutinból hallgattam meg (hála a streaming szolgáltatóknak, esetemben a Spotify-nak, ez minden macera nélkül és főképp legálisan tehető meg), mint ahogy meghallgattam a korábbiakat is és persze mások - nem feltétlenül kedvencek - újdonságait is. Aztán még egyszer majd újra és újra - és beleszerettem ebbe az albumba, ami, hangsúlyozom, nagy ritkaság ebben a szó szerint zajos bőségben.

Azért tököltem ennyit a poszt megírásával, mert igazából nem tudtam megfogalmazni, miért tetszett meg ennyire ez az album, s lényegében most sem tudom. Biztos vagyok benne, hogy nagy része van ebben Kirschner Péter (Európa Kiadó, And Friends) bevonásának, aki amellett, hogy gitározik, a produceri munkákat is elvégezte, ezáltal nyilván az én fülemnek kedves hangzás alakult ki. Ám jó nyersanyag híján hiába a jó produceri munka, így hát maguk a dalok is betalálnak.

Az én személyes kedvencem a Felföldiné estéje című ballada, melynek főszereplője a hetvenes években egyszer már megénekelt Csillag Hajnalka, akinek kilátásai már akkor sem voltak rózsásak, napjainkra pedig... De ugyanúgy remek dal a Magyarok közt európai, az Egy lány sétál a domboldalon vagy a Világosítsd fel gyermeked (igen, itt a "szövegíró" József Attila), a Birkaország és Gyere édes, jöjj és korrumpálj pedig szellemessége miatt szerethető (éles társadalomkritika, de nem direkt dühbe, hanem iróniába csomagolva - mennyivel hatékonyabb így az aktuális üzenet).

 

 

 

Szigorúan magánvélemény, hogy fontos lemez született, aztán majd az idő eldönti, hogy helye lesz-e olyan nagy művek, mint a Levél nővéremnek vagy az LGT Loksi (és az emlékezetes magyar lemezek itt hosszan sorolhatók) mellett. A cím ellenére remélem, hogy lesz még néhány Bródy-album, mint ahogy az idén hetven esztendős Tinédzser megél még néhány évtizedet. 

Szólj hozzá

ráadás Bródy János Kirschner Péter