14 évvel ezelőtt két fesztivál sajtósaként nem kisebb kihívással kellett szembenéznem szervezőtársaimmal együtt, mint az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc látogatásával. Nagyon nem szerettük a dolgot, viszont egy nagy haszna azért volt: olyan újságírókat is a rendezvényre lehetett csalogatni, akik egyébként kulturális, szociológiai és egyéb okokból be sem tették volna a lábukat. S nem elsősorban a személyük volt fontos, hanem azok a médiumok, melyeket képviseltek: MTI, Népszabadság, Magyar Hírlap, közszolgálati médiumok hírműsorai.

A vizitsorozat - Gyurcsány végighaknizta az összes fesztivált ezen a nyáron - az volt, hogy az MSZP bázisát erősítse a fiatalok körében, hiszen már akkor is elsősorban a nyugdíjasokra támaszkodhatott az utódpárt. Az eredmény jól látható másfél évtized múlva is, sőt a sors fura fintora, hogy bő egy év múlva éppen ez a korosztály alkotta a kormányellenes tüntetések derékhadát.

A látogatás nem csak azért okozott fejtörést, mert a Hegyalja, illetve a Wan2 fesztiválok nem kívánták pozicionálni magukat egyetlen párthoz, illetve eszmerendszerhez sem, hanem azért is, mert nem akartuk intézményesíteni a rendezvényeket, azaz kiszakítani abból a szubkultúrából, amikben köszönték szépen, jól érezték magukat. Ezért Gyurcsányt távol tartottuk a nagyszínpadok környékétől, helyette egy kis sátorban tartott fórumot, többnyire societasos (na, ki emlékszik még rájuk?) közönség előtt. Halkan teszem hozzá, a kormányfő tök laza volt, sőt ezt várta el a testőreitől is, a legenda szerint eligazításkor azt mondta nekik, akit felismerek, azt kirúgatom. Azaz legyenek ők is lazák, gondolhatod, ez mennyire sikerült.

Fotó: Volt fesztivál

Mindezt azért mesélem el, mert egy másik miniszterelnök is úgy döntött, vagy legalábbis az udvaroncai úgy döntöttek, hogy el kell menni a nagyobb fesztiválokra, de nem ám személyesen: a Terror háza által gyártott, egyébként bátran kijelenthetjük, a rendszerváltás történelemhamisító módon megközelítő kisflimek zúgnak a nagyszínpadról az átállások között.

A két eset közt természetesen van párhuzam, azonban bármilyen nehezemre esik, ki kell jelenteni, Gyurcsány eljárása ezerszer korrektebb volt, hiszen a személyesség mellett a visszafogottság jellemezte, azaz nem akart több tízezer fiatal tekintetének kereszttüzébe kerülni, vagy ha akart is, lebeszélték róla. Laza volt, simán lehetett ferizni, közös fotókat csinálni vele, illetve kérdezni tőle (az például elég vicces volt, ki is tört a röhögés, hogy kedvenc együtteseinek az Eddát és a Beatricét nevezte meg).

Nem tudom, a Volt fesztivál szervezői dilemmáztak-e egyáltalán, amikor benézett ez a fura szponzoráció. A Sziget irodáról van szó, a magát szabadság szigetének definiáló nagyfesztivál szervezőiről, akik egyébként jó kapcsolatokat ápolnak Orbán Ráhellel, aki náluk gyakornokoskodott, de nem is ez a lényeg, szerintem mi is szívesen dolgoztunk volna vele, ha a Hegyaljához jelentkezik. 

Más kérdés, hogy ezek a nagyszínpadi szpotok túlmutatnak a propagandán, hiszen nem a napi történéseket igyekeznek más megvilágításba helyezni, hanem magát a történelmet, azt hitetni el, hogy a jelenlegi miniszterelnök ifjúkorában egymaga zavarta haza a ruszkikat. Innentől fogva a nagyszínpad következő fellépője lehet akármilyen hiteles, akaratán kívül belekerül napjaink durva hazugságspiráljába. Viszont a gázsi meg a legnagyobb sztárok esetében is olyan jelentős, hogy arról lemondani nem akarnak - s ezzel a kör be is zárult. Nem tudom, hogy mit szólnának a Volt fesztivál szervezői, ha az ő rendezvényüket is egy kicsit átpozicionálná az emlékezetpolitika, például kiderülne, hogy 1993-ban derék fideszesek alapították azt Soros György és Brüsszel ellenállása mellett.

Így marad nekünk az egyéni civil ellenállás: el kell felejteni az egyébként is nagyüzemmé vált megafesztiválokat Kim Dzsong Orbánostól, helyette menjetek Bánkitóra, Kolorádóra, Fishing on Orfűre jövőre és azután is.