Bozóki
András a rendszerváltás egyik ikonja, számomra az a fajta értelmiségi
modell volt és remélem marad is, akire érdemes volt figyelni a
nyolcvanas évek vége óta. Tipikus életpálya: Fidesz, Magyar Narancs,
független értelmiségi lét, majd - s ez már nem biztos, hogy tipikus,
vagy legalábbis nem biztos, hogy helyes - tanácsadás a szoclib
oldalnak, illetve most ez a mai kinevezés. Még nem tudom, ennek örülni
kellene-e vagy aggódni, esetleg árulást kiáltani (ez utóbbi persze elég
nagy baromság lenne), mindenesetre talán ideje lesz megtanulni: nem
biztos, hogy bürokratának és fafejnek kell lennie annak, aki hivatalt
kap. Arra kell csak vigyázni, hogy menet közben ne ragadjanak az
emberre ezek a tulajdonságok. Hmm, ki tudja, talán egyszer én ...
Ezt írtam a Kispál és a Borz legújabb lemezéről. Nem írtam recenziót
évek óta, legutóbb még napilapos koromban kacérkodtam ezzel a műfajjal,
háááát, olyan lett, amilyen. Érdekessége, hogy csupa
szuperlatívuszok olvashatók, de hát én ezen a pályán olyan elfogult
vagyok... Adjatok egy Kozsó-lemezt vagy mittomén, Republicot, lesz harag meg sértődés...:-)
Ünnepélyes keretek közt ma
reggel lenyeltem az utolsó antibiotikumot, amivel persze még nem ért
véget a pokoljárás: még egy hét fekvésre vagyok ítélve. Én ezt nagy
vonalakban be is tartom, igaz, a fekvés rovására egyre több az ülés,
ami néha-néha munkába is csap. Persze nem járok el itthonról, de írtam
már egy publicisztikát Kádár traktorosairól és egy recenziót az új
Kispál-albumról. Ezt egyelőre nem linkelem ide, nincs is hová, majd ha
felkerül a Beolra.
Egyébként majdnem úgy volt, hogy búcsút intek a Beolnak, azon egyszerű
oknál fogva, mert megfúrt egy "kedves" kolléganő, ugyanis - állítólag -
csípte a szemét néhány hír , amit az ő "területéről" küldtem be
(például a kutyás sztori, amire az RTL is rámoccant...). A ...
Úgy látszik, nem vagyok egyedül, nem csak én nem aléltam el a
gyönyörűségtől két héttel ezelőtt, Pinter művész úr kultúranapi
műsorától. Dinnyés Pista bácsi a helyi lapban fejtette ki álláspontjá t,
ami szigorúbb mint az enyém.
Tegnap a magyar filmek napja volt. Délután a kölcsön DVD-n megnéztem
még egyszer - igaz, sok más csacskaság mellett - a Kontro llt (nincs
DVD-d, buzi-e vagy?), este pedig a tévében először Dyga Zsombor Tesó című filmjét a Dunán, majd utána Jancsó Miklós Mohácsi vész című filmjét láttam a magyar királyin. Jó lenne sok ilyen nap...
Ideje volt már lecserélnem a kínosan elavult kérdőívet a karácsonyi
ajándékozási szokásokról (!), az új kérdések a látogatók életkori
összetételét próbálják vizsgálni. Ez jutott eszembe, miután egy kisebb
generációs vita alakult ki a jobb oldali kis csevegőboxban; nézzük, le
kell-e váltani az olvasót a kora miatt:-)
Alig várom, hogy olvashassam az e heti Mancs helyi sajtóval foglalkozó
publicisztikáját Bajnai Zsolt tollából. Nem akarnék prejudikálni, mert
fogalmam sincs mi van benne (sajnos a papírújság nincs meg, a netre
pedig nagy valószínűséggel csak a jövő héten kerül ki), de biztos
izgalmas olvasmány, mert már Szarvas Zoli is hivatkozik rá, akivel
pedig orosházi tanácsadói karrierje idején jó sok vitánk volt, éppen a
helyi sajtószabadság témakörében.
Az ilyen fontos, és persze szomorú hírek és fáziskéséssel jutnak el hozzám:
Feloszlik a Nyers együttes A Nyers együttes közleményben számolt
be feloszlásáról. Az együttes 2005-ben azonban még fellép, játszanak az
év klubkoncertjein és a fontosabb fesztiválokon. A Nyers mostantól stúdióalbumot nem
ad ki, megjelenik viszont egy 10 évre visszatekintő 'bootleg'
koncertalbum és egy, a zenekar klipjeit, egyes tévészerepléseit,
valamint fotókat, és egyéb grafikákat is tartalmazó DVD is. A
frontember, Czutor Zoltán folytatja zenei tevékenységét.
Nehéz a semmiről írni, hiába
gondoltam ugyanis, hogy majd a passzivitásban húúú, de nagy gondolatok
fordulnak meg a fejemben, ez nem így van - legalábbis egyelőre. De nem
is erőltetem, a rámmért kúrát igyekszem maximálisan betartani: a 24
órából legalább 18-at töltök vízszintes helyzetben, aludni viszont csak
nehezen tudok, így elsősorban olvasás, tévézés a napi program (holnap
kapok kölcsön egy DVD-t egy csomó - remélem kedvemre való -
filmmel). A világ dolgait szívesen kihagyom, néha kattintok csak
híradóra, de valójában nem hoznak lázba a történések. A fennmaradó hat
óra egy része gép előtt ülés, de nem munka, legfeljebb azzal
kapcsolatos levélváltások, egyeztetések (egész jó bírják nélkülem - ez
megnyugtat, szemben a ...
Csak felületesen
figyeltem, de a lényeg az volt, hogy a Mokkában M. Kiss Csaba
leteremtette Kozsót, amiért az súlyosnak hitt, de mégsem súlyos
betegségéről beszélt drámaian, ahogy szokott. Én ezen jól mulattam
egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mire föl: az egész TV2 erről
szól: lebegtesd, borzongasd, játssz a tűzzel, és most a felbujtó üt
vissza az egyik lelkes diáknak. Nem helyes.
Azt viszont nem tudom, nekem mennyire helyes itt naturálisan
beszámolnom első itthon töltött napomról, betegségem állásáról, de
lényegében tényleg semmi kézzelfogható: fekvés, többnyire
félálomban, tévézgetés, olvasgatás, egy-két óra ülve, gép előtt, de
semmi komoly, csak alapkommunikáció.
A diagnózis: tüdőgyulladás.
Ez legalább két hetes kényszerpihenőt jelent, itthon kell lennem
ugyanis és nagyon sokat feküdnöm. A dolog mentális része még
feldolgozásra vár: nem voltam még igazán soha beteg, főként nem súlyos
beteg. Tulajdonképpen azzal sem vagyok tisztában, hogy ez melyik
kategória (mindig is irtóztam az ilyen sokkoló egészségügyi témáktól,
így nem merem beírni a Google-ba azt, hogy tüdőgyulladás, mert lehet
benne egy csomó túlzó baromság én pedig így is eléggé be vagyok sz*rva
:-))
Bozóki
András a rendszerváltás egyik ikonja, számomra az a fajta értelmiségi
modell volt és remélem marad is, akire érdemes volt figyelni a
nyolcvanas évek vége óta. Tipikus életpálya: Fidesz, Magyar Narancs,
független értelmiségi lét, majd - s ez már nem biztos, hogy tipikus,
vagy legalábbis nem biztos, hogy helyes - tanácsadás a szoclib
oldalnak, illetve most ez a mai kinevezés. Még nem tudom, ennek örülni
kellene-e vagy aggódni, esetleg árulást kiáltani (ez utóbbi persze elég
nagy baromság lenne), mindenesetre talán ideje lesz megtanulni: nem
biztos, hogy bürokratának és fafejnek kell lennie annak, aki hivatalt
kap. Arra kell csak vigyázni, hogy menet közben ne ragadjanak az
emberre ezek a tulajdonságok. Hmm, ki tudja, talán egyszer én ...
Tegnap a magyar filmek napja volt. Délután a kölcsön DVD-n megnéztem
még egyszer - igaz, sok más csacskaság mellett - a