Ott voltam az online média születésénél, most ott kell lennem a print média haláltusájánál - körülbelül ez jár a fejemben a héten reggelente ébredés után, mióta kvázi print szerkesztőként is dolgozom.

Pontosabban nem lettem én hivatalosan print szerkesztő a Békés Megyei Hírlapnál, továbbra is a Beol.hu projektvezetőjeként dolgozom, azonban az integráció - és persze a válság - azzal is jár , hogy egy céges döntés értelmében online koordinátori megbízást kaptam, ami azt is jelenti, hogy oldalakat rakok össze a hagyományos újságba. 

Természetesen nem idegen számomra a hagyományos újságírás, hiszen a kilencvenes évek eleje óta mégiscsak ezt csinálom, sőt, amit a szakmáról tudok, annak túlnyomó részét itt csipegettem ...

Az első tesztforduló akadályait könnyen vettem, igaz, nem is volt nagy kunszt tíz olyan rövid technológiai hírt az újságba szerkeszteni, amiben nem szerepel a Google, illetve annak egy terméke, érdekeltsége sem.

Egyre jobban érik a második, "éles forduló" a fejemben

Természetesen eszemben sincs napi munkám során lemondani a kaliforniai fiúk találmányairól, azt hiszem, meg is szűnnék létezni Gmail, Google Docs, Reader, Analitics, Calendar, Maps és persze a jó öreg kereső nélkül. (És remélem, hamarosan az Android nélkül sem, de ehhez az kell, hogy egyáltalán legyenek ilyen mobilok elérhető áron és persze nem csak egy szolgáltatónál).

Viszont több kolléga beszólásai nyomán egy kísérletre szántam el magam. Print társlapunk, a Békés Megyei Hírlap minden nap az utolsó oldalon közöl technológiai híreket, amelyeket a mi csapatunk szerkeszt, gyakorlatilag napi két it-infóról van szó. A félig-meddig vicces beszólások is innen erednek: mennyit fizet a Google nektek ezért? Ugyanis jelenleg gyakorlatilag ...

Mit kezd az ember öt liter unikummal? Megissza, persze nem egyszerre, hanem évekig kortyolgatja szeretteivel, barátaival.  És mit kezd az Unicum-díjjal, amit egy egész szerkesztőség (vagyis a többsége) szavazott meg neki alig két éves ténykedés után, ráadásul úgy, hogy a státusza egyfajta "kinn is vagyok, benn is vagyok"? Nos, erről nehéz közhelymentesen írni.

Így jártam tegnap este: a szokásos sajtónapi ünnepségen derült ki, hogy az Unicum-díjat nyertem el, aminek a kísérője (ééérted, a tömény pia kísérője :)) valami olyasmi, hogy "A díjat az a kolléga kapja, aki egyedi stílusával az olvasók, különleges képességeivel, csapatépítő szellemével a szerkesztőség tagjainak életébe az átlagnál több derűt és vidámságot volt ...