Ha már bejárta a világsajtót, hogy Mark Zuckerberg magyar fajta kutyával, egy fehér pulival teszi színesebbé mindennapjait, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmantrázzam: van még itten két 11 hónapos törpe schnauzer-foxterrier keverék szuka kutya, jó tulajdonságokkal és minden jóval. Azonnal, ingyen elvihetők együtt és külön-külön is, sajnos akkora dicsőség nem jár velük, de imáinkba foglaljuk az illető nevét, ígérjük.

 

Öröm a családban a kiskutyaáldás, még nagyobb öröm, ha sikerül is gazdát találni a kis dögöknek.

Jelentem, a webegyes, webkettes, illetve a hagyományos szájról-szájra kommunikációs sikeresnek bizonyult és az ötből négy kiskutya talált gazdit, illetve mind az öt, hiszen egyet megtartunk.

Tegnap egy kiskutya Mezőkovácsházára, egy pedig Szarvasra került. Úgy tűnik, ma délután Békésre visznek egyet, s arra is legalább nyolcvan százalékos esély van, hogy a negyedik szintén Mezőkovácsházára kerül: ezt saját tesója "ajánlotta be" azzal, hogy valaki meglátta, megszerette és ilyet akart. 

 

 

Ő került Mezőkovácsházára....

Mostantól senki ne mondja, hogy a nem kívánt/meggondolatlanul megvásárolt, befogadott stb. ...

Gratula, nagymama lettél - így ébresztettem Erikát hétfő reggel félig röhögve, félig szorongva, hétéves törpe schnauzerünk ugyanis hat kiskutyának adott életet. Volt egy gyanús eltűnése a közelmúltban, amikor együtt lógott egy simaszőrű foxterrierrel, s úgy látszik, ennek most lett meg a gyümölcse.

Nos, a feladat adott: gazdit találni a hatból ötnek (egyet azért megtartunk, úgy döntöttünk), lehetőség szerint normális, állatbarát embereknek. Éppen ezért nem csak a hagyományos szájról-szájra csatornát vetjük be, ahogy az ilyenkor szokás és nem csak a már bejáratot hirdetési lehetőségekkel (beleértve ide mostmár az online apróhirdetési szolgáltatásokat) élünk, hanem a közösségi web adta csatornákkal.

Ennek jegyében ma ...

Most azt próbálom kitalálni, hogy rohadék vagyok-e vagy sem. Elajándékoztam ugyanis másfél éves basset hound kutyusunkat, de nem azért, mert meguntuk, vagy sokalljuk a tartás költségeit: egyszerűen nincs rá időnk, nem tudjuk számára biztosítani a minőségi kutyalét alapjait. Azaz: nem foglalkozunk vele eleget, nem tudjuk rááldozni azt a napi kötelező egy-két órát (sajnos, sokszor egymásra sem mindig jut ennyi, de azért senki ne ijedjen meg, egymást mégsem ajándékozzuk el).

Viszonylag hosszas kiválasztás után egy normális, szimpatikus füzesabonyi családra esett a választásunk a jelentkezők közül (ez lejött a beszélgetésekből és az emilekből), Kelly egy beagle mellett fog élni, remélhetőleg boldogan). Másfél év alatt talán nem ...

Új kutyánk órákon belül alkalmazkodottt a Nefelejcs utcai viszonyokhoz, lényegében minden korábbi félelmem, ami a basset hunddal szemben megvolt, elinalt. Kelly kutya persze kinti kutya lesz, Bonnie pedig marad panelban szocializálódott fotellakónak. Lehet, hogy nem egészen igazságos a dolog, azonban - bár a basset rendkívül intelligens és szeretnivaló - sok problémát megelőzünk ezzel a döntéssel.

S hogy miért éppen basset hund? Mert már régen is szerettünk volna ilyet, de mivel emeletes házban laktunk, ráadásul a negyediken, semmiféleképpen nem volt tanácsos lépcsőztetni, mert az tönkreteszi a gerincét. Most több kedvező körülmény lehetővé teszi, hogy bővítsük a kutyatárt (hely, nagyjából rendbe vágott udvar stb.), de ...

Lassan fél éve lakunk a kertvárosban, de szegény paneldzsungelben szocializált kutyusonkat talán még egyszer sem vittem el azóta egy igazi városi sétára. Igaz, sétálni viszonylagos rendszerességgel szoktunk, esténként itt, a helyi házőrzők őrjöngése közepette (ezt a hülye szokást mondjuk Bonnie is átvette, ha kell, ha nem, hőbörög az első szokatlan mozgásra, legyen az postás, kutya, idegen autó vagy bármi.).

Ma este amúgy is dolgom volt a városban, bevágtam hát a kocsiba a törpe schnauzert is, majd megálltunk a belvárosban. Egy kicsit azért is, hogy én is újraismerkedjek a Kossuth utca-Szabadság tér-Rákóczi út zónával, elég sok változás történt, főleg új üzletek nyíltak, illetve cserélődtek ki. Ismerőssel nem ...

S ha már idióta kutyák: ma délután Bonnie saját dugájába dőlt, ahogy ezt egy pongyolasági bajnok mondaná, szóval arra lettünk figyelmesek, hogy valami műanyag izé dübörög a fürdőszoba felől. Pánik, rohanás, aztán röhögés: hároméves törpe schnauzerünk kukázni indult a fürdőszobába, ám a zsákmány nem taknyos papírzsebkendő, kinyomott fogkrémes tubus vagy használt borotvafej volt, hanem maga a kukatető: a feje beszorult ugyanis, tekintete pedig pánikot és bizonytalanságot tükrözött: fennállt a veszélye, hogy egyrészről kap a pofájába, másrészt pedig szüksége volt az ő falkavezére (lásd még: a blog tulajdonosa) segítségére, mert a kukatetőt egymaga nem volt képes eltávolítani. A bünti persze elmaradt, a tanulság pedig ...