Bakti Tibi is elment
Baktiné Török Kornélia [Nelli] (867) Üzenek
Elment lelkemnek egyik fele, mert szerető Istene hazahívta. "Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!",hogy 23 évig az enyém, mienk lehetett. Arra vágyom, hogy Isten töltse be az utána maradt hatalmas űrt.
Nagyon köszönök minden támogató imádságot.
Kismáté szépen gyógyul.
Talán sokan emlékeznek Bakti Tiborra, aki Nyírbátorból származott, majd Pesten ismerkedtek meg Nellikével, aki orosházi volt és itt éltek jó néhány évig, utána pedig Szegedre költöztek. Tibor az egyik metodista irányzat, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség pásztora volt, ebben az összefüggésben nem voltunk kapcsolatban, de sok minden másban igen.
Ő hozta létre az SZDSZ helyi szervezetét, az ő Kossuth utcai lakásukból szállt fel a helyi szabad madár (az már nem rajta múlott, hogy olyan lett, amilyen), majd a pártpolitikából gyorsan kiábrándulva a civil mozgalomba vetette magát és megalapította az egyik legsikeresebb helyi civil szervezetet, a Nagycsaládosok Egyesületét, ami mai napig egy erős közösség nem csak regionális, hanem országos szinten is.
Kezdő lapszerkesztőként is kapcsolódtunk, főmunkatársa volt az Orosházi Párbeszéd című alternatív kétheti lapnak, melyet néhány barátommal együtt csináltunk 1993-1994-ben, s ami mára a feledés homályába merült, talán egyszer ennek is készül egy elektronikus mementó. Szerénytelenül csak annyit mondok, hogy az utolsó klasszikus értelemben vett független lap volt a városban, még akkor is, ha bűnben fogant, ugyanis politikai célból jött létre, szerencsére a szerkesztőség lerúgta magáról ezeket a szervezeteket (nem titok: Fidesz, SZDSZ, Munkástanácsok meg volt egy negyedik is, majd utánanézek..., végül pedig a helyi szocik alapítványa véreztette el, miután megvette), mint kutya a bolhát. (Sőt, ha belefér egy kis humor - és miért ne férne bele - életem egyetlen zongoracipelése is Baktiékkal kapcsolatos élmény, jó kis móka volt a hatalmas szerkezet elszállítása a Szőlőból, majd felcipelése a Kossuth utcai lakásba.)
Szóval, kedves Tibor, ennyi mellékszál talán belefért, bár az utóbbi tíz évben nem sokat találkoztunk - néha Szeged utcáin futottunk össze, Nellivel pedig éppen néhány hete Orosházán -, tragikus halálod számomra és mindenki számára döbbenetes, abban viszont bizonyosak vagyunk, hogy immár onnan szemlélsz bennünket, ahová csak a jók kerülhetnek.