Erika hívta fel a figyelmem erre a decemberi UP-szerdára , úgy látszik, nem csak a Viharsarokban nehézkes időben ADSL-kapcsolathoz jutni egy kertesházas kivonulás alkalmából, nem beszélve a wifi-beállásról. A röhej, hogy én is "társadalmi kapcsolatokhoz" folyamodtam bekötés-ügyben, majd csak a második router bizonyult életképesnek, pedig nekem egy kiváló szakember végezte a beélesítést.

És persze a költözés engem is rohadtul megviselt...

Házikó úgy-ahogy belakva, igaz, napközben a mesterek fúrnak-faragnak, de szerencsére nem a mi privát szféránkban, hanem a bővítést fejezik be: készül a harmadik-negyedik szoba, az egyik Hédi kisasszony rezidenciája lesz, a másik pedig az enyém, egész pontosan dolgozószoba, a jelenlegiek közül pedig a háló marad háló, a mostani gyerekszoba pedig nappali lesz.
A szomszédaim pedig gondolom, egy hét alatt simán elkönyveltek valamiféle idiótának, néhány okot adtam erre ugyanis. Például rendszerint eltévedek: nagyon kertvárosias a környék, nagyjából egyforma utcákkal, ezért még mindig néznem kell az utcanévtáblákat, de olyan is volt, hogy simán túlmentem autóval a mi kis Nefelejcs utcánkon, ezért vissza kellett tolatni. Meg aztán itt van ...

Közel húsz év panelproletariátus után elég furcsa családi házba költözni (holott én is abban nőttem fel), egyelőre olyan, mintha nyaralnánk. De nem teljesen: nyaralni az ember nem viszi el kedvenc bútorait, konyháját, mosógépét (merthogy ez volt a legnehezebb). A gyerek és a kutya viszont teljesen azt hiszi, hogy elleszünk egy darabig, aztán irány haza. Megmondom őszintén, szívem mélyén egy kicsit én is...

Mindjárt húzom ki a kábeleket, szedem szét a gépet. Agyő szélessáv, ki tudja meddig (na jó, a cégnél azért száguldanak a bitek, itthon [otthon] pedig lesz gprs, persze light üzemmódban)...