Kirándulás Pósteleken, gyerek, kutya, hogy az élmény teljes legyen. Túl sok készpénz nincs apánál, van viszont SZÉP kártya, ám azon csak 3100 forint, legalábbis a vendéglátás alszámlán, így hát legyen az ebéd a Mókus csárdában.

Ezért kiadva az ukáz: visszafogottan válogassunk az étlapról, mert ki tudjuk ugyan fizetni az ebédünket készpénzzel, de akkor vásárolni nem tudunk.

Gyönyörű októberi délután, irány a terasz, ahol 8-10 ember már ebédel. Jön a szimpatikus pincér, illetve az étlap. Apa menüt kér (imádja a paradicsomlevest és a második sem rossz), a nyolcéves a gyermekajánlatból választ. 

Amikor a pincér felveszi a rendelést és elmegy, a gyerek megszólal:

- Apa, ki tudjuk fizetni?

- Persze hogy ki, kislányom - ...

Soha ilyen későn nem kezdtem el a bringás szezont, mint az idén. Ennek több oka volt, sajnos mind objektív: rossz idő, javításra váró bringa, sok munka.

Most azonban úgy tűnik, a nem egészen egy hónap múlva esedékes Békéscsaba-Arad-Békéscsabáig mindenképpen formába hozom magam. Tegnap Póstelekig tekertem el meg vissza, sajnos nem vittem kilométerórát, a maps pedig nem méri az erdei kerékpárutat, így csak tippelni tudok, szerintem olyan 50 kilométert tettem meg délután.

A mai tekerés kimarad, mert délelőtt céges kötelezettségből zsűrizni fogok a Csaba Centerben a Lapot a diákoknak program megyei döntőjén, délután pedig külső körlet, mert azzal is el vagyok maradva, már dzsungelesedik a gyepünk. (Mondjuk az idő most nem tűnik erre ...