Kirándulás Pósteleken, gyerek, kutya, hogy az élmény teljes legyen. Túl sok készpénz nincs apánál, van viszont SZÉP kártya, ám azon csak 3100 forint, legalábbis a vendéglátás alszámlán, így hát legyen az ebéd a Mókus csárdában.

Ezért kiadva az ukáz: visszafogottan válogassunk az étlapról, mert ki tudjuk ugyan fizetni az ebédünket készpénzzel, de akkor vásárolni nem tudunk.

Gyönyörű októberi délután, irány a terasz, ahol 8-10 ember már ebédel. Jön a szimpatikus pincér, illetve az étlap. Apa menüt kér (imádja a paradicsomlevest és a második sem rossz), a nyolcéves a gyermekajánlatból választ. 

Amikor a pincér felveszi a rendelést és elmegy, a gyerek megszólal:

- Apa, ki tudjuk fizetni?

- Persze hogy ki, kislányom - hangzik a válasz, miközben a kérdezett egyre kisebbre préseli össze magát.

- Elég lesz a 3100 forint? Úgy látom, vannak itt drágább ételek is...

- A SZÉP kártyánkon van ekkora keret vendéglátásra, egyébként van nálam még pénz... - ezt már összegömbölyödve, szénné égve mondja apa, de azért jó hangosan, hogy aki esetleg eddig félreértette volna a gyerekfolklórt, tegye helyre, hogy nem éttermi szökős csalók vagyunk és nem is olyan lúzerek, akik majd mosogatással törlesztik le az ebéd árát.

Minden jó, ha jó a vége, egy kis állatos cukiság: Schnauzer und Zickel

Cukiság 2: Koldus macska a teraszon