Tudta-e ön, hogy a Hajós-család egyik ága Kevermesről származik, mely ugyebár közel van Orosházához? - valahogy bulvárosan így is felvezethetném a ma esti Golden Blog-díjátadóról szóló beszámolót, szeretett showmanünk ugyanis így konfolta fel a Kisvárosi Webnaplót, mely közélet kategóriában első helyezést ért el valamilyen általam eddig sem értett módon (mellékszál, hogy persze nem egészen akkor, amikor ez a díj következett, hanem korábban, de ez tényleg lényegtelen).

Tudta-e ön, hogy a Hajós-család egyik ága Kevermesről származik, mely ugyebár közel van Orosházához? - valahogy bulvárosan így is felvezethetném a ma esti Golden Blog-díjátadóról szóló beszámolót, szeretett showmanünk ugyanis így konfolta fel a Kisvárosi Webnaplót, mely közélet kategóriában első helyezést ért el valamilyen általam eddig sem értett módon (mellékszál, hogy persze nem egészen akkor, amikor ez a díj következett, hanem korábban, de ez tényleg lényegtelen).

Viszont kenyéradóm nagy meglepetést szerzett nekem. Pletykaszinten hallható volt, hogy foglalkozni akar a Golden Bloggal az Axel Springer központi hírszolgálata, de arra nem gondoltam, hogy fotós és újságíró érkezik, fotóztak, riport lesz a reggel.hu-n, network többi portálja számára is elérhetően, illetve azt mondta a kolléga, hogy a megyei lapokba is bekerül a központi oldalakra. Hááát, állítólag én túl szerény vagyok, de ez azért a jelentőség fölött való kezelés tipikus esete... De legalább elmondható: azért van olyan munkahely, mely jól tűri a munkatársak blogolását, mi több, el is ismeri azt :)

E bejegyzés helyszíne egyébként nem meghatározható, csupán annyi, hogy a Dacia Expressen ülök, Budapest és Szolnok közt, igyekszem versenyt futni a szolgálati laptop nem túl kitartó akkujával. Hoppá, mindeközben szeptember is lett, úgyhogy itt van az ősz, itt van újra...

Visszatérve a Golden Blogra: meglehetősen sokan voltunk a Fészekben, bár a kerthelyiség elég hűvös volt, a hangulat ezt ellensúlyozta. Maga a díjátadás jóformán protokollmentes volt, semmi nagy ember, csupán amit Hajós celebrált, aztán kaja-pia. Egy Eat Me nevű zenekar játszott, kellemes elektronikus alapú muzsika, énekesnővel, a basszusgitár mögött pedig egy régi motorost fedeztem fel, Nagy Gergelyt, aki korábban a KimNowakban játszott, meg talán más bandákban is, erre nem emlékszem, a szélesebb közvélemény pedig onnan ismerheti, hogy annak idején a tévében vezetett ifjúsági, programajánló műsort vagy műsorokat. Kicsi a világ, mert összefutottam Bajkai Ferivel, az MZ/X és a RHCP Tribute Band dobosával, aki egyébként Hegyalján nálunk, a Zöld Sátorban színpadmesterkedik - igaz, tőle távol áll a blogkultúra, viszont az Eat Me nem, mert megkeresték, lenne-e a dobosuk és most tájékozódni ugrott el a Fészekbe.

Ja, a nyeremény? Háááát, az komoly dolog ám: egyhetes, kétszemélyes adriai yachtkirándulás, bizony :) És a szmájli után egy szomorkás jel:( az a gáz ugyanis, hogy tízhónapos leányunkat túl kicsinek ítéljük meg ahhoz, hogy bárkire bízzuk, legyen az akár nagyszülő is. Úgyhogy egy dolgot tehetek: megpróbálok alkudozni a szervező céggel, hogy tegyük át jövő évre, elő- vagy utószezonra, tökmindegy, de egyelőre nem merjük bevállalni az egyhetes távollétet. Persze, tudjuk hogy semmi baj nem lesz, lehet, de az nem pihenés, ha folyamatosan azon agyalunk, hogy mi van a gyerekkel, mennyire kényeztetik el például, mert hát a nagyszülők már csak ilyenek...