Habár egy órácskára elkapott bennünket az eső, nem is kicsi, elmondhatjuk, hogy az időjárás szerint ez volt a legjobb SlowUp-unk, ugyanis így elindultunk egyáltalán, illetve végig tudtuk tekerni a közel 70 kilométert a szervezők tájékoztatása szerint 40 ezer bringás társaságában.

A SlowUp-ot szerte Svájcban megtartják, mi a földrajzi közelség miatt kettőn szoktunk részt venni: a nyár eleji SlowUp HochRhein-on, illetve szeptember közepén a SlowUp Dreiland-on. Ez utóbbi bázisállomása Basel, a menetvonal érinti a német Lörrachot, Wheil am Rheint, Rheinfeldent, Grenzach-Wylant, illetve a francia Huninqe-ot és St. Luist. Aki nem tudja bevállalni a teljes távot, az választhatja a 26, illetve 46 kilométeres opciót is.

Át a Rajnán ...

Az idén a tavalyinak csaknem fele, 15 ezer ember vett részt a Slow Up! elnevezésű bringás mókán (ami, mint korábban többször is írtam, a városi felvonulások és a hosszabb túrák egyfajta elegye. A másik 15 ezret nagy valószínűséggel az időjárás tartotta vissza, ám mi nem így tettünk, hiszen lényegében tavasz óta ez folyik, így hiba lett volna mindig az esőre fogva megfutamodni (sajnos elég gyakran emiatt maradnak el a jó kis túrák).

A sárga csíkon bicikliztünk

A táv 32 kilométer volt, a Rajna német és svájci oldalán tekertünk kényelmesen, illetve álltunk meg a szponzorok ingyencuccaiért, merthát az ilyesmi mindig vonzóbb, mintha pénzért adnák, meg hát különböző játékok, látnivalók, így hát ismét kb a ...

Mindjárt egy hatalmas körmöst ad nekem a laptopfedél, amiért folyamatosan nyomom itt a 10, 20, 30 éve történt sztorikat, de most megint belefutottam egy fontos kerek évfordulóba: 2005 augusztusban alakult meg az orosházi bringásegyesület, az OKÉ, amelynek én is alapítója voltam, mi több, a keresztapa is - ez utóbbinak azért is van jelentősége, mert komoly harcba keveredtem emiatt a helyi hírharsona amatőr nyelvész főszerkesztőjével.

2005-re kialakult az a mag, akik szívesen tekertünk együtt, vagy éppen tudtuk egymásról, hogy szívesen túrázgatunk vagy éppen voltak olyanok, akik különböző bringás sportokat űztek, például Kona-találkozókra jártak mindenféle extrém mutatványokat végrehajtani.

Közben pedig kurvára ...

A szervezők esti tájékoztatása szerint egy kisvárosnyi, azaz 27 ezer résztvevője volt a Bad Sächingen-Stein-Laufenburg Slow Upnak , azaz ennyien pattantak bringára, illetve csatoltak fel görkorcsolyát ezen a kellemes vasárnapon. A rendezvény lényegét nem részletezném, hiszen leírtam a beharangozó posztban , helyettük leválogattam néhány ma készült fotómat, íme:

Indulás előtt

Egy pihenő a sok közül

Egy dilijárgány logisztikai szakembereknek

Rezesbanda a főtéren

Laufenburg

Műszaki gond? Keine Problem!

Menni vagy maradni?

Át a Rajnán

Ezért a kilátásért muszáj volt megállni

Jó étvágyat!

Bocimobil

Néhány arc a 27 ezerből

Németországban élő budapesti ...

A Békéscsaba-Arad-Békéscsaba Szupermaraton hosszú évekig volt a tavasz fénypontja számomra, hiszen az út minden nehézsége ellenére csodálatos kollektív élmény letekerni két nap alatt több mint kétszáz kilométert. Bár a környezet nem túl ingergazdag, sőt az utak egy része is csapnivaló, mégis van annak fílingje, amikor áttekersz Dél-Békésen, átléped a határt és nemsokára egy igazi európai nagyvárosban találod magad, merthogy Arad bizony az.

Tavaly szakadt meg a folyamat, s az idén sem leszek ott a nagy tekerésen május 16-án és 17-én, azért némi kárpótlás vár rám, illetve a családra: egy nagyon kedves itt élő magyar házaspár invitálására ugyanazon a vasárnapon részt veszünk a Slow-Up Hochrhein elnevezésű bringás ...

Hivatalosan tavaly októberben adták át, de valahogy ősszel nem tudtam kipróbálni, ám ami késik, nem múlik. A közlemények szerint 27 kilométeres elkészült szakaszról van szó a két város között, ám ez így csalóka. A távolság ennél sokkal hosszabb, ugyanis beleszámítanak a már meglévő, főként belterületi kerékpárutak, illetve Doboz és a sarkadi körforgalom között lényegében nincs kerékpárút, a bringások csak a közutat tudják használni.,

Ez azonban csak addig bosszantó, míg szembesülünk vele, inkább csak a kommunikációs nagyotmondókra haragszunk, sok esetben különben is jobb az úton tekerni. Látványosan új, EU-normáknak megfelelő új bringautakat egyébként Békéscsaba-Gerla és Doboz között, valamint Sarkadtól a ...

Ami most kimarad az én életemből, amit nagyon sajnálok, kicsi vigasz, hogy akikkel többnyire tekertem, orosházi OKÉ-s aktivista társak sem indulnak, helyette inkább egy nagyobb szabású túrába fektetik erejüket, illetve a szupermaratonra elköltendő nevezési díjat/szállodaköltséget.

Még nem tájékozódtam, hogy volt munkahelyem, melynek színeiben már hat vagy hét alkalommal letekertük a 120+120 kilométeres távot, most képviselteti-e magát. 

Lélekben veletek leszek, a bringám itt van velem, ha azon a hétvégén 240 kilométert nem is lesz módom letekerni, de néhányat biztosan bevállalok sporttársi szolidaritásból itt a Wiese mentén, s hogy nemzetközi legyen ez a túra is, lehet, hogy átkotrok svájci vagy francia területre is. 

...

Nagyobb térképre váltás

Mert ott még nemigen jártam, mármint kerékpáron nem volt soha sem célpont, illetve átmenő állomás. Másrészt azért is volt kiváló útirány, mert nagyjából megegyezik a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba távolságával, így letudva a főpróba is.

Ezen túl jól "gazdálkodtam" a széllel is, ugyanis körülbelül a fele szembeszéllel ment, s mint a térképen kiválóan látható, Dévaványától kiváló hátszél repített haza. Így tehát minden tekintetben jól sikerült a kis edzésprogramom, annál is inkább, mert ritkaságszámba megy, hogy kedves emberekkel tudok beszélgetni, most két pihenő során is ez történt: a kondorosi benzinkútnál egy most érettségiző srác szólított meg és nagyon kedvesen érdeklődött úti ...

Ma volt az edzés edzése, azaz a vasárnapi nyolcvan kilométeres táv előfutama, csináltam egy 38 kilométeres kiskört Csorvás-Gerendás érintésével.  Az idő remek volt és megállapítottam, hogy a puhány tél ellenére a lelki és a testi egység rendben van, a cigizés miatt levegő volt talán kevesebb a szokottnál, de egyébként az idén sem esek le a bringáról remélhetőleg hosszabb táv esetén sem. 

Az igazi edzés vasárnap lesz, amikor átkerekezek Orosházára, majd onnan a csapattal a nemzeti parkba - ezt szánom a májusi Békéscsaba-Arad-Békéscsaba tekerés főpróbájának, de remélem, azért addig össze tudok hozni még egy hasonló, azaz 120 kilométeres túrát.

A bringázás nagy haszna még, hogy nyugodtan végig tudok hallgatni lemezeket, ...

Itt az ideje, hogy néhány hónapra leszereljem a Skoda tetején lévő kerékpárszállító alkalmatosságot, az idén ugyanis már biztosan nem kerül rá bicikli, hiszen a bringás szezont lezártnak tekinthetjük a hétvégi Tiszató-túrával. Nem azt mondom, hogy nem pattanok már nyeregbe az idén, de nagy valószínűséggel komolyabb tekerés már nem lesz ebben az évben.

Alapvetően sikeresebb bringásév volt ez, mint a korábbiak, már ami az elmúlt öt-hat-hét évet illeti, azaz amióta a Springer-kötelékben dolgozom. Ami korántsem azt jelenti, hogy több időm lett, inkább azt, hogy a meglévő lehetőségeket igyekeztem jobban kihasználni, például Tokajba bringával jutottam el az idén, a nyaralásra is elvittük a bringát, továbbá sokat jelent, hogy minden ...

Sajnos technikai okok miatt nem jutottam el egyik bringás felvonulásra sem. A tervem az volt, hogy az orosházin veszek részt úgy, keróval megyek el a helyszínre, aztán gyorsan vissza, hogy még sötétedés előtt hazaérjek.

Aztán úgy alakult, hogy gyermekpásztor és háztartásbeli voltam tegnap és ma, amit egyáltalán nem tekintek áldozatnak, mert azt jelenti, hogy Erika dolgai jól haladnak, illetve végre huzamosabb időt töltöttem Hédivel, e téren ugyanis nagy lemaradásban vagyunk.

Reggel viszont mindenképpen nyeregbe pattanok és megpróbálok egy komolyabb távot letekerni a környéken, egyrészt mert viszonylag régen voltam, másrészt mert készülnöm kell az október első hétvégéjén esedékes Tisza-tó  túrára, ami egyhuzamban jelent majd ...