Itt az ideje a coming out-nak és mesélek egy kicsit a belügyes múltamról. Szerencsére nem arról van szó, amire gondolsz, soha nem jelentettem senkiről, tartótisztem sem volt, de kiképzőtisztesem, illetve tiszthelyettes, tiszt elöljáróm annál több. Mégis belügyes voltam, hiszen a határőrség sorozott része is ehhez a tárcához tartozott az ántivilágban.

Szinte napra pontosan harminc éve, 1984. február 28-án egy megszeppent fiatalember ácsorgott az orosházi kultúrház előtt, kezében egy szatyor, már nem emlékszem, mi volt benne, nagy valószínűséggel gondos kezek által összeállított hazai ízek, no meg mindenféle tisztálkodószer nekem és majdani harci eszközeimnek. És persze nálam volt egy kisalakú, semmivel össze nem téveszthető ...

Ha az elmúlt napok a Malévről szólnak, akkor én se maradjak néma, mondjuk én valójában a Malévval soha nem voltam igazi kapcsolatban, annál inkább a reptérrel, még inkább a határőrséggel.

1984-ben és 1985-ben ugyanis úgy alakult, hogy kényszer-sorkatonaságomat a ferihegyi reptéren töltöttem, mint géptávírász, majd az utolsó hónapokban őr, mivel az általunk használt technológiát (telex) komputerekre cserélték, tehát lehettem volna luddita is, szerencsére nem így történt, nyitott maradtam az újdonságok iránt, még hogyha ezek mások számára olykor megrendítő hatást hoznak.

De vissza a repülőkhöz, egész pontosan a behívóhoz. Éppen néhány nap híján éppen 28 éve, február 28-án Orosházáról egy busz szállított ...