Láthatóan nem vagyok egy reprodukálózseni, mert elég ferdére sikerült ez a kép. Nos, Ilovszky Béláné orosházi naiv festő munkájáról van szó, vele csináltam pénteken interjút az orosházi almanachba. A régi rendszer szellemében csak egy képpel távozhattam a helyszínről. Persze ez így túlzás meg igazságtalan is: nagyon kedves 86 éves néniről van szó, aki kajával, sütivel várt, nagyon szívesen nyilatkozott és tényleg jó szívvel ajánlotta, hogy válogassak a képek közül. Végül erre a téli tájképre esett a választásom. Alapvetően Irénke néni egyébként csendéletfestő, ezért nagyon sokan megmosolyogják. Én alapvetően antitálentum vagyok a képzőművészet terén, viszont kellően sznob: inkább a modern munkákat kedvelem, sőt az én toleranciámba belefér a Monty Cantsin - BMZ-tengely (és még persze sokan mások, de őket ismerem személyesen) által űzött performance műfaj is belefér, sőt meg szoktam őket védeni. Az egy másik történet, hogy udvariasan megnézem, tapsolok, de nem borsódzik a hátam az esztétikai élvezettől, viszont hiszek a kulturális sokszínűségben, s ha blöff, hát blöff, amig van fogyasztója, én miért berzenkedjek ellene?

A múlt rendszert egyébként azért hoztam fel, nem holmi témahiányos fordulat miatt, mert régen szokásban volt, hogy bizonyos kulturális újságírók adószedő módjára gyűjtögették a festményeket, csak úgy lehetett bekerülni az újságba, ha ez egy képpel, grafikával, plasztikával társult. Remélem, hogy én nem azért kaptam, hanem mert szimpatikus voltam, esetleg jókat kérdeztem :-)

Látszik, hogy napilapos voltam, a leadási határidő szeptember 1-je, ehhez képest még jól elvagyok, vissza sem hallgattam a felvételt, azt sem tudom, interjú vagy riport formájában írjam meg, de majd a 24. órában beindul az adrenalin... Szerkesztőként de utálom az ilyen mentalitású firkászokat :-))