Egyre többet gondolok az Amerikai szépségre, pontosabban a Kevin Spacey által megformált figurára. Az amerikai álomnak görbe tükröt tartó filmben a főhős egyszer csak fogja magát, felmondja képmutató, de jól fizető állását és elmegy hamburgersütőnek. Bár az én állásaim nem mondhatók jól fizetőnek, maga a médiaszakma azonban elég képmutató, s nem elsősorban a szakma, hanem a köré szerveződött álszentség: kispályás helyi politikusok, gazdasági menedzserek, intézményrendszeri bólogatójánosok. Na szóval nekem ebből egyre inkább elegem van, a tiszta hangot, gondolatot akarom, mint a két remixkirály, Bartók és Kodály ((c)Amorf Ördögök). Valamelyik nap eljátszottam a gondolattal, hogy de jó lenne például újságot hordani, mint huszonévesen, vagy országot járni a mozgópostával, esetleg hamburgert sütni, mint Kevin Spacey. Lehetnék tanár, vagy előadó, esetleg valami középvezető majom valahol, de alapjában az értelmiségi színjátékból van elegem: ott, ahol az értelmiség nap mint nap feladja rendeltetését, elfelejti felelősségét, ott miért pont én végezzek értelmiséginek mondott munkát?

S ha már értelmiségről van szó: kicsit ideges, szorongó vagyok így fél nappal másoddiplomás beíratkozásom előtt. Megmagyarázhatatlan a dolog, hiszen elvileg nem kéne paráznom a három félévtől, hiszen a gazdasági és egyéb reál témákban (pld statisztika) tud segíteni Erika, egyébként is az elmúlt tíz évben alaposan kikupáltam magam e témából is, hiszen gazdasági témájú cikkeket is írtam (hahaha, ez még persze nem azt jelenti, hogy értek is hozzá). Három félévet a hülye is kibír, utána pedig okleveleket lobogtatva igazolhatom roppant sokoldalúságomat, miközben hajnalban bringát tekerve Bmhirlapot és Blikket hajigálok a postaládákba :-)