Tíz évvel az alapítás és két évvel a megszüntetés után  immár nem csak a volt társfőszerkesztő ellen folyik büntetőeljárás, hanem a Békés Megyei Nap/Napló egykori kiadója ellen is. A vád: csődbüntett. Erről ma kaptam értesítést. Részletekről később, majd begépelem a határozatot, de lehet, hogy feldolgozom újságcikk formájában is. A sztori nem csak szívügy, hanem kőkemény anyagi racionalitás is, ugyanis 308 ezer forinttal adósom a cég, amelyet, mint már néhány ezerszer leírtam itten, egy szegedi székehelyű befektető csoport - SAL Kft. - szerzett meg, hogy aztán elpasszolja a konkurenciának, közben törvénysértések sorozatát követték el, lám-lám, még annyi eszük sem volt, hogy eltüntessék a csődbüntett nyomait.

Nincs most erőm a kifejtősebb bejegyzéshez, annál is inkább, mert nyugovóra térek, korán kelek ugyanis, reggel pénzügy vizsga. Elsősorban ez jár a fejemben, gondolom, nem lenne valami vidám téma ma estére - bár kampánycsend idején korrekt olvasnivalóval szolgálna - például az, hogy a forfetírozás  szó a francia a forfait kifejezésből származik, ami bizonyos jogokról való lemondást, azok áthárítását jelenti. A magyar szaknyelvben, megfelelő kifejezés hiányában az angol változatot, vagy annak magyarosított változatát használjuk. A kifejezés az exportkövetelések leszámítolásának, megvásárlásának azt a gyakorlatát jelöli, ahol a szállító lemond az őt illető követelésekről a leszámítoló bank vagy pénzintézet, a forfetőr javára, aki egyúttal a követeléssel járó kockázatokat is átvállalja, visszkereseti jogáról lemond.