Blogíráson
régen töröm a fejem, sőt már készül is a saját lapom, P. barátom
azonban felhívta a figyelmemet erre a lapra. Mi vesztenivalóm van,
belevágok. Most úgyis elhúzok egy hétre Tokajba, ahol nemigen férek
géphez, úgyhogy tekintsük csak tesztnek ezt a néhány sort...
**
Hmmm, nem tudom, helyes-e saját nevemen publikálni, de azt hiszem, igen. Annál is inkább, mert aki ismer, az álnéven is beazonosít, ahhoz túl sok az utalás, aki nem ismer, annak pedig tökmindegy, hogy ki a fene az a K. Gy. Talán össze kéne állítanom egy háttéranyagot magamról, hogy érthető legyen, amit itt (később máshol) delirálni fogok. De az túl ego. (mintha a blog nem az lenne :-) Naszóval Tokaj. Egész pontosan Rakamaz, Hegyalja Fesztivál, itt dolgozgatok negyedik éve: sajtómunka, Zöld Sátor moderálás, színpadmesterség. Élvezem tulajdonképpen, bár eléggé el tudok fáradni. Ez az én szubkultúrám, bár vészesen öregszem ki belőle. De nem vagyok egyedül, maguk a fellépők is: 10-12 éve ugyanazok jelentik a fő attrakciót: Kispál és a Borz, Tankcsapda, IrigyMirigy, Anima (na jó, ők egy kicsit később léptek be a mókuskerékbe). Reggel indulás, Erik és egy haverja társaságában vonattal megyünk előre, Erika két nappal később érkezik kocsival. Nincs ugyanis elég szabija, jövő héten pedig költözés, ahhoz kellenek a maradék napok. Szerdán nulladik nap, ez még engem nem különösebben érint, de csütörtök, péntek, szombat bolondok háza: összesen húsz pódiumbeszélgetést csinálok.
Pontosan egy éve, 2003 július 7-én kerültek fel a freeblogra ezek a bejegyzések, azaz jubilálunk. Rebecca Blood blogguru szerint a blogok megváltoztatják íróik életét, nos ez rám nem igaz, pontosabban dehogynem, csak nem úgy, hiszen - főleg az első időkben - nagyon sok időt töltöttem az építgetéssel, csinosítgatással, a megfelelő forma kialakításásval, de nem történtek velem őrült nagy dolgok, mint pld. Rebecca asszonnyal, akinek a magánéletét is meghatározta (férjhez ment egy másik bloggerhez, továbbá nemzetközleg elismert szakértővé vált azáltal, hogy könyvet írt a webnaplókról). Amiben viszont mindenképpen meghatározó számomra a Kisvárosi webnapló, az az írásterápia, ugyanis mivel az írás eléggé hiányzott, itt kiélhettem főként publicisztikai perverzióimat, igaz, sajnos elég sete-sután, mert jóval nagyvonalúbban kezelem a szövegeket, mint egy normális újságcikk esetében, azaz sok esetben nem is olvasom újra, nem javítgatom a bejegyzéseket, ahogy ezt illendő lenne - nagy hiba, változtatni kéne rajta. Meg aztán felfedeztem a műfajt, rákaptam mások blogjainak olvasgatására és ezek nagyon hasznos percek, órák, napok. Output oldalon is kedvezőek a visszajelzések, sőt a hozzá kapcsolt fórum miatt néha meg is hőköltem, mert sokan ezt használják arra, hogy jobb híján kifejtsék véleményüket helyi ügyekről (Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek). Ez azonban azért nem volt jó, mert túlságosan hozzám kapcsolták, tőlem pedig távol áll ez a "majd én megszervezem az ellenállást" típusú szerep. Helyette létrehoztam a hírblogot, aminek immár hivatalosan is része a fórum, persze nyitva hagyva, hogy innen is elérjék.
Szólj hozzá
**
Hmmm, nem tudom, helyes-e saját nevemen publikálni, de azt hiszem, igen. Annál is inkább, mert aki ismer, az álnéven is beazonosít, ahhoz túl sok az utalás, aki nem ismer, annak pedig tökmindegy, hogy ki a fene az a K. Gy. Talán össze kéne állítanom egy háttéranyagot magamról, hogy érthető legyen, amit itt (később máshol) delirálni fogok. De az túl ego. (mintha a blog nem az lenne :-) Naszóval Tokaj. Egész pontosan Rakamaz, Hegyalja Fesztivál, itt dolgozgatok negyedik éve: sajtómunka, Zöld Sátor moderálás, színpadmesterség. Élvezem tulajdonképpen, bár eléggé el tudok fáradni. Ez az én szubkultúrám, bár vészesen öregszem ki belőle. De nem vagyok egyedül, maguk a fellépők is: 10-12 éve ugyanazok jelentik a fő attrakciót: Kispál és a Borz, Tankcsapda, IrigyMirigy, Anima (na jó, ők egy kicsit később léptek be a mókuskerékbe). Reggel indulás, Erik és egy haverja társaságában vonattal megyünk előre, Erika két nappal később érkezik kocsival. Nincs ugyanis elég szabija, jövő héten pedig költözés, ahhoz kellenek a maradék napok. Szerdán nulladik nap, ez még engem nem különösebben érint, de csütörtök, péntek, szombat bolondok háza: összesen húsz pódiumbeszélgetést csinálok.
Pontosan egy éve, 2003 július 7-én kerültek fel a freeblogra ezek a bejegyzések, azaz jubilálunk. Rebecca Blood blogguru szerint a blogok megváltoztatják íróik életét, nos ez rám nem igaz, pontosabban dehogynem, csak nem úgy, hiszen - főleg az első időkben - nagyon sok időt töltöttem az építgetéssel, csinosítgatással, a megfelelő forma kialakításásval, de nem történtek velem őrült nagy dolgok, mint pld. Rebecca asszonnyal, akinek a magánéletét is meghatározta (férjhez ment egy másik bloggerhez, továbbá nemzetközleg elismert szakértővé vált azáltal, hogy könyvet írt a webnaplókról). Amiben viszont mindenképpen meghatározó számomra a Kisvárosi webnapló, az az írásterápia, ugyanis mivel az írás eléggé hiányzott, itt kiélhettem főként publicisztikai perverzióimat, igaz, sajnos elég sete-sután, mert jóval nagyvonalúbban kezelem a szövegeket, mint egy normális újságcikk esetében, azaz sok esetben nem is olvasom újra, nem javítgatom a bejegyzéseket, ahogy ezt illendő lenne - nagy hiba, változtatni kéne rajta. Meg aztán felfedeztem a műfajt, rákaptam mások blogjainak olvasgatására és ezek nagyon hasznos percek, órák, napok. Output oldalon is kedvezőek a visszajelzések, sőt a hozzá kapcsolt fórum miatt néha meg is hőköltem, mert sokan ezt használják arra, hogy jobb híján kifejtsék véleményüket helyi ügyekről (Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek). Ez azonban azért nem volt jó, mert túlságosan hozzám kapcsolták, tőlem pedig távol áll ez a "majd én megszervezem az ellenállást" típusú szerep. Helyette létrehoztam a hírblogot, aminek immár hivatalosan is része a fórum, persze nyitva hagyva, hogy innen is elérjék.
