Mondjuk
Hollywood nem csak napjainkra lett olyan, amilyen. Kikapcsolódásként a
mai kínálatból egy kosztümös film, a Dzsingisz kán mellett döntöttem,
de elég hamar kiábrándultam: elég sziruposra sikeredett a nagy mongol
vezér és kora megformálása, tele amerikai és európai (értsd: fehér)
színészekkel, a rettegett vezért például a fiatal Omar Shariff alakítja
az 1965-ös filmben, sehol egy igazi mongol arc. A nője például szőke -
ki gondolta volna, sőt az asszony szakszerű politikai tanácsokkal látja
el az urát - biztosan így ment ez a Mongol Birodalomban...Egyébként ez minden hasonló kosztümös produkcióra igaz (mármint a nagyfokú történelemhamisítás, vagy legalábbis a töri lájt, azaz az események operettesítése), de ettől valahogy többet vártam. Nem csak a téma különleges, misztikus jellege miatt, hanem azért is, mert Dzsingisz mesternek és bandájának nagy része van abban, (igaz, ide már csak a fia, Batu kán jutott el) hogy itten, ahol élünk, tulajdonképpen nem beszélhetünk mondjuk ezer-ezerkétszáz éves építészeti örökségről és más egyébről sem, merthogy jobbnak látták, ha mindent feldúlnak és felgyújtanak errefelé, nem beszélve az emberáldozatokról. Nyomát az itteni középkori életnek legfeljebb akkor leljük fel, ha Rózsa Zoli barátom a régészeivel feltúrja a földet, egy-egy nagyobb beruházást megelőzően.
