Ezt a Fidesz-dolgot nem lehet néhány mondatban letudni, viszont érzésem
szerint az egész nem is ér annyit, mint a körülötte lévő haccacáré.
(Megjegyzem, a szocik júniusi-júliusi depressziója is erős túlzás volt
szerintem, mégis hihetetlenül radikális folyamatokat generált - azzal
függ össze ez a fideszes izé). Szóval Orbán egyszer
meglebegtette a tévében, hogy nem feltétlenül akar többet
miniszterelnök lenni (vagy legalábbis lehetett így is érteni a
szavait), utána pedig párton belül, illetve kívül, jobbról, polgári
körösök részéről bizonyos elégedetlenségi folyamat indult meg. Az érintett
tagság és holdudvara azt várná ugyanis, hogy Aviktor szójjon má' be a Gyurcsányinak,
mert azzal meg nagyon elszaladt a ló. A történet párhuzamos szereplőja
a Kommunikátor, így nagybetűvel, merthogy az utóbbi időben igencsak
felértékelődött az ő szerepe, aminek persze örülnöm is kéne, mert
valahol én is ebben a szakmában ténykedem, sőt ehhez tanultam most
hozzá, de egy kicsit túlzásnak tartom a kommunikáció túlértékelését.
Igaz, már Lenin elvtárs is felismerte a propaganda fontosságát, de most
inkább Hiller Istvánra (?) hivatkoznék, talán ő mondta valahol,
hogy a jó kommunikációhoz jó politika is szükséges, ezzel pedig
gondok vannak.Szerintem egyszerűen arról van szó - és ezt már többen kifejtették az utóbbi napokban -, hogy a Fidesznek még nincs megfelelő válaszlépése a megváltozott gyurcsányi pörgésre, ami könnyen lehet, hogy egy lufi, merthogy nap mint nap olyan fundamentumoknak megy neki, amivel előbb-utóbb ellenállásba ütközik, mind párton, mind érdekcsoporton belül, mind a pénzügyi, gazdasági stb. szférában, tehát nekem már nincsnenek illúzióim, hogy csak úgy radikálisan változtatni lehet teszem azt az adópolitikán, vagy éppen az osztogatási rendszeren, egyébként ügynökügyben már visszatáncolás fedezhető fel, lásd Fodor Gábor ma esti nyilatkozatát.
S mivel nincs megfelelő válaszlépés, a radikális jobboldalon kezd kitörni a hisztéria, ami begyűrűzött a pártba is, olyan ez, mint egy vállalati vagy egyéb szervezeti konfliktus: elfedhető egy darabig, de előbb-utóbb kihat a munkára, legutóbb például az történt, hogy egymásra szervezett két kommunikációs kommandó két sajtótájékoztatót. De olyan radikális változás, mint a szociknál, kizárt szerintem, ahhoz nem csak a párt struktúrája jelent garanciát (lásd még: Orbán bebetonozása), hanem a józan ész is: nincs igazán alternatívája Orbánnak. Tudom, ócska duma, de szerintem tényleg így van. Szerintem arról van szó - és ebben maximálisan egyetértek Seres Lászlóval - , hogy az új stratégia a pörgős, konfronatív Gyurcsánnyal szemben egy higgadt, nagypapás Orbán lesz, a "nyugodt erő", ami akár be is jöhet 2006-ban - nagy kérdés, hogy muzsikál majd a kormány, nem kizárt, hogy ezzel a kommunikációs offenzívával tényleg kilövik az összes patront idő előtt.
Tényleg, mi van, ha Orbán mégis visszavonul? Erre nem látok sok esélyt, de vannak már találgatások. Egyesek szerint Rogán a lehetséges utód, aki tényleg egy jó képességű politikus, bár néha irritáló - monduk az elmúlt két évben nem. A Nagy Öregek (Áder, Kövér, Pokorni, Szájer) szerintem kizárva, az ifjoncok közül.... hááát, Répássy, Szíjjártó, Simicskó - ezek kilőve. Viszont van egy nagyon szimpatikus fiatalember, aki mostanában elég sokat nyilatkozik a médiában, okosnak, higgadtnak, integratívnak tűnik, sőt az is hiszen jelenlegi feladata az "árnyékkormány" szervezése, amit persze nem így hívnak, hanem választási felkészülési munkálatoknak, de tulajdonképpen erről van szó. Navracsics Tiborról van szó, aki szegény lehet, hogy éppen a felsorolt jó tulajdonságok miatt nem alkalmas a főnöki tisztségre...
(hoppá, postzártakor érkezett: Tölgyessy Péter szerint a Fidesz csak az ország ötödét tudja maga mögött, és "ezzel a közönséggel nem lehet választást nyerni." A legnagyobb ellenzéki párt országgyűlési képviselője az Estében bírálta azt is, hogy Orbán Viktor az utóbbi időben túlságosan sokat változtat politikáján.)
