Alapvetően nem kedvelem a
rádiós újságírást, vagy legalábbis azt, amit e címszóval végzek,
végzünk, néha azonban sikerélményeim is vannak. Például ma reggel, saját műsoromat hallgatva: a
jövő héten újrainduló gyulai 48-as klub szervezőjével csináltam
interjút a héten, aki egyébként a Jaffa elnevezésű zenekar dobosa is. Tegnap
késő este rakom össze a műsort, az interjúhoz eredetileg
Hollywoodoo-zenét terveztem (ők és az Insipid játszanak a március 4-ei
nyitóbulin), de amikor kíváncsiságból megnéztem a Jaffa honlapját úgy
döntöttem, egy innen letöltött zenét szerkesztek be. Gyorsan átküldtem
a rádió szerverére az mp3-at, beírtam a szinopszisba és meg is volt
oldva a dolog. Most pedig megy le a rádióban, tök jó érzés: egy
fiatal banda, talán életében először "benne van a rádióban", a
hallgatók pedig nem az uniformizált sz*rt hallgatták (az igazsághoz
azért az is hozzátartozik, hogy ez a rádiónk, a Rádió 47 igényesebb
zenét játszik, mint a Rádió 1, de itt is elég merevek a szerkesztési
elvek).
Lám-lám, ennyire egyszerű lenne a médiamegjelenés fiatal tehetségek számára, de mégsem az. Amelyik rádió pedig szívügyének érzi az alulról jövő törekvéseket, azt pedig cseszegetik és elhallgattatják.
Szólj hozzá
Lám-lám, ennyire egyszerű lenne a médiamegjelenés fiatal tehetségek számára, de mégsem az. Amelyik rádió pedig szívügyének érzi az alulról jövő törekvéseket, azt pedig cseszegetik és elhallgattatják.
