Mr./Mrs. President
Az
elnökválasztási huzavonát mára már többnyire kutyakomédiának,
szappanoperának titulálják, én azonban nem használnám ezeket a
kifejezéseket. Tény, hogy maga a tét valóban nincs arányban azzal a
folyamattal, ami immár lassan egy hónapja zajlik, azonban ennél sokkal
bosszantóbb lenne, ha mindenki - koalíciós partnerek és ellenzék -
összeborulva egyetértene.Én például egyre izgalmasabbnak találom a kialakult szituációt, különös tekintettel az SZDSZ pozíciójára. Lehet jönni azzal, hogy megint az ötszázalékos párt ugrál, amit szerintem nagyon is jól tesz, esélye van rá ugyanis, hogy hosszú-hosszú évek szerencsétlenkedése után a liberálisok visszanyerjék arcukat, még hogyha kollektíve meg is szívathatja őket a két nagy párt. Gyanúm szerint ugyanis ez történhet: valami azt súgja, hogy a fideszesek megsegítik a szocikat és átszavaznak Szilire. Nem ez lenne az első eset, az ősbűnt az országos tévék frekvenciaosztásakor már elkövették, amikor kurátoraik közösen kiszavazták az amerikai érdekeltségű pályázót, lett helyette TV2 meg RTL. Ha a Palmer-csapat nyert volna akkor, egész másként alakulhatott volna szerintem a hazai kereskedelmi televíziózás, ezáltal talán a magyar kultúra is. Van még bizonyosan olyan médiafogyasztó ebben az országban, aki emlékszik a TV3 elnevezésű csatornára, na, ilyen lett volna az Irisz tévé, csak éppen többb pénzzel, paripával és fegyverrel.
A Magyar Köztársaság harmadik elnökével kapcsolatban egyébként mostmár nincsenek illúzióim. Az első kettő ugyanis rendszerváltó személyiség volt, vagy legalábbis nem vett részt az előző rendszer működtetésében sem MSZMP, sem KISZ-szinten (Göncz Árpád, Mádl Ferenc). Mostanra azonban szinte bizonyos, alakuljon bárhogy, a hivatalba lépő köztársasági elnök a Kádár-rendszer káderei közül kerül ki, bármennyire is kedvelje az ember Szili Katalint vagy éppen Glatz Ferencet (de tényleg :-)).
Ennek üzenetértéke lesz mindenképpen, vagy ha ez túlzás, akkor sem nevezhető előrelépésnek a sokat emlegetett köztársasági eszme szempontjából.
