Persze hallgatok mást is. Kenyez kolléga jóvoltából a nekem csak bakeliten meglévő, ezért hosszú évek óta nemigen hallgatott Cseh Tamás-albumokhoz jutottam.Persze hallgatok mást is. Kenyez kolléga jóvoltából a nekem csak bakeliten meglévő, ezért hosszú évek óta nemigen hallgatott Cseh Tamás-albumokhoz jutottam. Levél nővéremnek 1-2., Fehér babák, Műcsarnok. Nagggyon hiányzik még az Antoine és Desiré, illetve a későbbiek, bár ezeket azon túl, hogy nem nagyon ismerem, igazából amit hallottam, nem is hozott annyira lázba. De lehet, hogy alaposabban bele kellene mélyednem, legalább annyira, mint tizen-huszonévesen a korábbiakba (mondjuk a Frontátvonulás is akkori, az valahogy mégsem az igazi).