Gyuri, tudtad hogy hasonlítasz Eduardo Rózsa-Floresre? - kérdezte több mint másfél évtizede egyszer egy havarom haverja, emikor felkeveredtek a lakásunkra valami potyapia reményében. Kicsit szégyelltem magam, mert fogalmam sem volt, ki az említett úriember, de aztán utánajártam és azóta is tudom és bevallom őszintén, érdekes figurának találtam a bolívai-magyar állampolgár író-újságíró-költő-színész-kalandort. Nem követtem lépésről lépésre az életét természetesen, de azért ha a nevére bukkantam valahol, elolvastam az adott információt.

Különösen megdöbbentett tehát, hogy Florest és társait (köztük a két évig szülővárosomban, Szarvason élt Magyarósi Árpádot) lelőtték a bolíviai hatóságok, illetve az egészből világbotrány lett.



Olyan történet ez, amelyben nincs fekete meg fehér: ismerjük a kokatermesztő elnök különös kommunista diktatúráját és ismerjük Floresék "nemzeti anarchizmusát", tehát nem lehet egyértelműen jót vagy rosszat kiáltani. Azt nehéz elhinni, hogy túl nagy ellenállást tanúsítottak a szállodában, merthogy gatyában lőtték le őket, azonban az is bizonyos, hogy nem voltak ártatlan bárányok - de hát ez így megy régen Dél-Amerikában.

A lényeg, hogy már egy cseppet sem hasonlítok Rózsa-Floresre, már csak az időközben felszedett kilók miatt sem, de az is tény, hogy bár a hazai ténykedése is hemzsegett az ellentmondásoktól, mégiscsak szegényebbek lettünk egy izgalmas személyiséggel.