Kamut nyert az Index utca-projektet, ezáltal a kis hangulatos Békés megyei falucska egyik közterülete (parkja) veszi fel a portál versenyén, komoly településeket is maga mögé utasítva. Ebben közrejátszott a békési szolidaritás, például a mi lapjaink (mármint az online és a print) is melléjük állt, egész pontosan érdekesnek találtuk a sztorit és folyamatosan beszámoltunk a fejleményekről.

Jómagam az újságban éppen beosztott jegyzetesként elkövettem egy szösszenetet is a szokásos harmadik oldalra, ami most beszkennelve kikerült az Indexre, mi több idézik egyik "komoly és bölcs" mondatomat, miszerint: "Olykor az őrült ötleteket is komolyan kell venni, mi több, sok esetben az őrült ötletekkel lendíthető előre a világ".

Ki is twiteltem fanyarul, hogy több mint tíz éve kínlódok az online médiával, most mégis printes újságíróként kapok 15 perces hírnevet.

A sors úgy hozta, hogy ma is az vagyok, úgyhogy hajrá, ezúttal nemzetiségi ügyben kínlódtam össze 1550 karaktert (általában az a sztenderd, hogy valamilyen formában a jegyzet kapcsolódjon valamelyik belső témához, s most van egy kolumnás összeállítás a kisebbségi választásról.

Kisebbségi kicsinyességek

Egész jól értem a szlovák nyelvet, azonban sajnos nem beszélem. Ennek oka az volt, hogy a hatvanas években a környezet számára snassznak tűnt a szarvasi szlovák kisebbségi identitás így a család sem erőltette, hogy a főként nagyszülők által anyanyelvként használt "tótot" elsajátítsam.

Aztán a rendszerváltással a kisebbségi lét is más értelmet nyert, mi több, Európában is egyedülálló kisebbségi törvény született, amely nem csak az önazonosság bátor felvállalását segíti elő, hanem azt is, hogy a szlovákok, románok, németek, örmények - és természetesen a cigányok - közvetlenül is bekapcsolódhassanak a köz ügyeinek intézésébe.

Nem élnénk Magyarországon, ha nem esünk a ló másik oldalára, azaz nem jelennek meg a vadhajtások. A kilencvenes években tanultunk meg egy új szót, mely a mai napig érvényes sajnos: etnobiznisz. Azaz: mára már nem hogy emelt fővel járhatnak azok, akiknek felmenőik egy távoli hazából érkeztek Magyarországra, hanem vannak, akik vissza is élnek ezzel: álkisebbségiek próbálják megcsapolni a költségvetési forrásokat, nem is olyan ritkán sikerrel.

Ezt szigorítaná némileg a választójogi törvény, mely várhatóan visszaszorítja a káros jelenségeket. Nem lehet azonban visszaszorítani a különösen válságidőszakban élesedő kisebbségi bombát, azaz amikor  nehézségeinkér azokat okoljuk, akik valamiben eltérnek tőlünk.  Így aztán olykor tragikomédiába illő szituációkba keveredünk, például a szlovák családi nevet viselő mélymagyar és a magyar családi nevet viselő mélynemzetiségi ugrik egymásnak, szerencsére a közvéleményre nem ragad át a hév, hanem csendesen figyelünk: igen, itthon vagyunk.