Melega Krisztiánék az Orosházi Napló archívum rendezgetése közben akadtak erre a 15 évvel ezelőtti jegyzetre, amit izibe el is küldött nekem Krisztián ma reggel.

Mit mondjak, vicces volt szembesülni másfél évtizeddel ezelőtti véleményemmel, s főként azzal, hogy a helyi mainstream médiában nyomulok. Ezek voltak az orosházi békeidők, hiszen egy éve már szocialista vezetés volt, mégis büntetlenül lehetett a városi lapban kritizálni a fennálló kormány vezető pártja hülyeségeit. Nem is sokáig tartott ez a kegyelmi állapot: az autonóm Orosházi Napló belügyeibe nem tudtak, akartak közvetlenül beavatkozni, ezért pénzhiányra hivatkozva megszüntették.

Majd mit ad Isten: néhány hónap múlva megszületett az Orosházi Élet, mely immár kéziverzérelt formában hintette az igét, ingyenes lappá vált, azaz minden postaládába kényszerkézbesítették és ez így van napjainkban is. A régi csapatból néhányan átmentek oda, én és néhány barátom, például Zsedényi Péter és Fülöp Csaba nem tettük ezt, arra már nem emlékszem, hogy hívtak-e egyáltalán, de mintha lettek volna szirénhangok. Mondjuk könnyen voltam a sajtószabadság vitéz harcosa, hiszen a Békés Megyei Napnál dolgoztam, így a kiesett jövedelem nem jelentett problémát, ráadásul nem is pénzt kaptam, hanem ledolgoztam a bérleti díjat, ugyanis ott volt a lapunk helyi tudósítói irodája is.

És akkor, hogy a jegyzet érthető legyen, egy kis háziwiki:

Horn Gyula: miniszterelnök 1994 és 1998 között

SZDSZ: egy rendszerváltó párt, ami jó fej volt egészen addig, míg össze nem állt az MSZP-vel

Nagy Sándor: az MSZOSZ, korábban a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) vezetője volt, még a pártállam idején, évekig az MSZP erős embere, aki tőlre balra áll, az gyakorlatilag leesik.

Hajós: ebben a duna-tisza közi városkában tartottak konferenciát a lázadó szocik.

Nemzeti Demokrata Szövetség: Pozsgay Imre (akinek a nevét elütöttem a jegyzetben) különös képződménye, mely indult a választásokon is, csúfos kudarcot vallva.

Közíróként riogató volt MDF-es: valószínűleg Debreczeni Józsefre gondoltam, aki annak idején elég sok fura dolgot leírt.